2011. december 28., szerda

Betegecske Karácsony - Mami érkezése

Reggelre Luca jobban lett, de azért még nem mehetett ki a vonatállomásra a Mami elé, akit már nagyon várt. Reggeli után aztán végre megérkezett Mami Apával, míg Luca kitörő boldogsággal fogadta, Bobó - rá kevésbé jellemző módon - inkább kicsit megszeppent elsőre. (A kicsicsaj mostanában egyre többször, egyre intenzívebben fejezi ki szavakkal és mozdulatokkal is az érzéseit. Hisztizik, toporzékol, nyomatékosításul toppant a lábával, vagy rácsap valamire a kezével, bújik, simogat, ölelget és édes cuppanos puszikat osztogat.)


Az angyalkák ajándékának most is nagyon örültek a gyerekek. Miután Gabesz összeszerelete a kis konyhát, Luca és Bobó rögtön nekiálltak az ebéd elkészítésének. A délután Mami aktív részvételével telt, énekelt, mondókázott a gyerekeknek, leste Boldizsár félelmetes akrobatnutatványait a csúszda tetején és meséket olvasott Lucának.


Estére Luca jobban lett, de Gabesz elkezdett köhögni és a helyzet az éjszaka csak fokozódott. Boldizsár nagyon megküzd a 12. rágófog kibújásával, többször felsírt és csak hosszas cicizéssel lehetett néhány órára megnyugtatni és álomba ringatni.

Betegecske Karácsony - Szenteste

No nem kell ám rögtön valami extrém dologra gondolni, a cím pusztán arra utal, hogy Karácsony ide vagy oda bizony benyeltünk valami vírust. Luca 23-ra lett beteg, a kórisme láz, köhögés, orrfolyás, ennek megfelelően a kisasszony hangulata pocsék volt. Reménykedtünk, hátha 24-ére jobb lesz a helyzet. A reggeli időszak biztatóan alakult, de délutánra ismét jól felszökött a láza, kúpot adtunk neki, mert az gyorsabban hat. Hát hatott is, a kicsi lány majd másfél órán keresztül sírt, nyafogott, fájlalta a popóját - mindeközben a fiúk már teljes glanzban vártak ránk - nem akart semmit. Végül csak sikerült csinibe öltöznünk, épp időben, hogy meghalljuk a csengettyűszót, ami az angyalkák távozását, a karácsonyfa és az ajándékok érkezését jelezte. A gyerekeket most is elvarázsolta a fa, Boldizsár azon nyomban közelebbi ismeretséget is kötött vele. Első dolga volt leszedni a labdákat, akarom mondani gömbdíszeket. Még szerencse, hogy tavaly műanyag gömböket szereztem be, mert így nem okozott gondot, hogy a nappali minden egyes szegletébe szétgurultak a díszek, szerencsére a fánk elég formás, így "kopaszon" is jól mutatott. Eközben Luca a "Jaj, de fáj a popóm!" felkiáltások és némi pityergés ellenére beleharapott néhány mézeskalácsba és gondosan kibontotta az összes ajándékot. A legnagyobb sikere a csúszdának és a babzsáknak volt. Mire Gabesz elkészült az isteni vacsoránkkal (lazac diós bundában, krumplipüré) a gyerekek birtokba vették az egész nappalit és jól kimelegedteka nagy játékban. Luca tényleg nagyon beteg volt, mert alig evett valamit, a lazachoz hozzá se nyúlt, pedig köztudottan imádja a halat. Boldizsár bezzeg élvezte az életet, evett, ivott, jól mulatott. Estére mindenki jól elfáradt, nem kellett minket sem altatni.

2011. december 23., péntek

Karácsony a Szederindaházban

Kíváncsian vártam a bölcsis karácsonyt, mert a gyerekek már december eleje óta nagyon készültek rá. Luca egyre gyakrabban és egyre biztosabban énekelte először a Mikulás váró, majd a karácsonyi dalokat. Én persze egyes énekek szövegére itt ott alig-alig emlékeztem, ezért bizony, amikor a kicsi lány megakadt, előfordult, hogy telefonos segítséget kellett kérnem (elővettem az egyik karácsonyi könyvet vagy rákapcsolódtam a világhálóra).
Az ünnepség közös süteménysütéssel és evéssel indult, majd a bölcsisek "bemutatója" (éneklés, körtánc, mesejáték) következett, végül a gyerekek közösen kibonthatták az ajándékokat (játékok, amik a bölcsis készletet színesítik a jövőben).

Boldizsár nagyon élvezte a tésztanyújtást és a kóstolást, időnként azért bújt hol hozzánk, hol a bölcsis nénikhez; láthatóan az ujja köré csavarta Csilla nénit és Vali nénit is.

Luca megérkezésünkor szinte észre se vett minket, annyira lefoglalta a süteménykészítés, aztán miután kellően megmerítkezett szülői szeretetünkben, újra önállóan élte a saját kis bölcsis életét. Felszabadult volt, sokat mosolygott és aktívan részt vett a közös éneklésben, mondókázásban, körjátékban.

Az ajándékbontás előtti utolsó "táncba" még Öcsi is bekapcsolódott, bár nem sokáig bírta a nyakán csüngő kedves kis leányzót. ;)

2011. december 16., péntek

Fábi imád nálunk lenni

Tegnap felhívtam Ilkát, hogy elmeséljem a múltkori találkozó óta Luca többször is emlegette Fábit és érdeklődött meglátogat-e minket most pénteken is. Gyorsan kiderült, hogy semmi akadálya az újabb randinak és különben Fábi "imád a Kelcsiéknél lenni".
A napot a konyhában indítottuk, Fábi is bekapcsolódott a mézeskalács sütésbe, majd kihasználtuk a jó időt és kimentünk a játszóra, ahol Ritáékkal is találkoztunk. A közös ebéd az eredetileg kerti kispadnál remek móka volt. A három csöppség együtt kanalazta a levest és falta a tésztát. Persze Bobónak azért még elkelt némi segítség. ;) A délutáni pihenőt követően már csak egy rövid közös játékra jutott idő, mert Fábit várták a nagyszülei. Nemsokára találkozunk.

Mézeskalácsot sütöttünk

Lulu már megint olyan érdekes dolgot csinál, én is kipróbálom.

Hűha, ez nem is olyan könnyű!

Luca, jól csinálom?

2011. december 15., csütörtök

Bújócska

Egyik este gyanúsan csendes volt Bobó és nem találtuk a szobában...


Persze Luca is rögtön ki akarta próbálni, betolatott Öcsi mellé.

Korbácska

Nagy sikert aratott a manóknál, nekünk alig hagytak. Lucának a szünetes fogaival kihívást jelentett, de igyekezett ő is :)


2011. december 14., szerda

Luca napi köszöntés

Jöhet a meglepetés.

Az az enyééééééééééém!

Apuci, Ő itt Elmo és a barátja madár.

Végre sikerült kiraknunk.

2011. december 12., hétfő

Újabb rágó

Kibújt végre Öcsi jobb alsó rágófoga is.

2011. december 11., vasárnap

Doktor Luca rendel

Tegnap meglátogattuk a Nagyit és a Kempit, akik névnapja alkalmából egy doktortáskával lepték meg Lulut. A felszerelést azon nyomban ki is próbálta a kicsilány, de úgy isten igazából ma délután vette birtokba. Amíg a fiúk sétálni voltak, ő sorban látta el a kis betegeket. Elsőként Bobó manó (1-es számú Figurka a ma délelőtti WAMP-ról, ahová csak csajok Ritáékkal látogattunk el) kapott vitamint és szurit, majd szigorú fekvést rendelt a doktor néni és borogatást a lázas buksira.

Másodikként Luca manó ("-es számú Figurka) következett, aki megállás nélkül prüszkölt és köhögött, ezért kanalas orvosságot kapott. Természetesen a szívét is meghallgatta a doktornéni, de nála nem volt zörej, csak a lábára kellett feltétlen még egy tapasz.

A betegek egyre csak jöttek, Andi babának a feje fájt, Apa maci mindig "kiköpi" (kihányja) a vacsoráját ... Nagyon belendült a manó, kedvence a vérnyomásmérő és a sztetoszkóp, no meg az általam berejtett kiegészítők (igazi sebtapasz, olló, receptfüzet, fásli).

2011. december 9., péntek

Kisütött a Nap

Reggel alig hittem a szememnek, mikor megláttam az első napsugarakat. Reménykedtem, hogy szép időnk lesz és hosszú idő után újra kijutunk a játszóra. Megreggeliztünk, játszottunk, manócskát készítettünk, miközben a Nap egyre szebben sütött és a levegő is kezdett felmelegedni. Miközben befutott Ilka Fábival mi is felöltöztünk, hogy rögtön indulhassunk levegőzni. A nagyok biciklin tekertek, mi gyalog - részben Öcsi is - mentünk.
A játszón aztán mindenki nagyon eleven volt. Boldizsár a dinón lovagolt, majd Fábival és Lucával csúszdázott. Természetesen most is nagy vagány volt, csúszott ülve és hason is, amennyit csak bírt. Gyors tízórai a hintában, majd homokozás és homokdobálás következett, közben szép számban érkeztek még a csemeték anyukájuk társaságában.

Felcsendült a déli harangszó, Lulu pocakja is jelzett, ideje volt hazamennünk. A meleg gulyáslevesből mindenki repetázott és a borsófőzelékből is csak egy kis tál kóstoló maradt Gabesznak. A jól megérdemelt délutáni sziesztára is sor került, amíg én Ilka társaságában zabsütit sütöttem uzsonnára, az aprónép, kivétel nélkül, húzta a lóbőrt. Alvás után maradt még idő a közös játékra és mesélésre is. Luca és Fábi nagyon hamar egymásrahangolódtak, önállóan akcióztak, utánozták egymást és amit csak lehet közösen, együtt csináltak. És persze, Öcsi is bekapcsolódott, ahol tudott, vagy csak "távolról" élvezte a nagyok vidám játékát és kihasználta anya szabad karját.

Kinyílt a kilencedik zsákocska is

Amikor az adventi naptár zsákjait töltöttük meg külön figyeltünk arra, hogy az adott csomagot, melyik nap fogják kinyitni a gyerekek. December 9 péntek, ami azt jelenti, hogy nincs bölcsi és anya nem dolgozik, vagyis együtt töltjük a napot. Mára éppen ezért egy kreatív csomagot készítettem össze, volt benne két hungarocelgolyó, két levágott recycling papírhenger, előre kiszabott és megvarrt manósipkák, illetve kivágott manóruhák a hozzájuk tartozó gombokkal.
Kora délelőtt neki is álltunk a közös alkotásnak, aminek az lett a vége, hogy Öcsi megkaparintotta és kiborította a kreatív dobozt (ebben rejtőznek az ecsetek, festékek, gyurmák, formák, ollók, ragasztók, stb.), majd jól eljátszott az egyes eszközökkel, természetesen Luca rövid időn belül csatlakozott hozzá, majd inkább kedvenc elfoglaltságának a vágásnak hódolt, miközben engem lelkesen instruált. Elkészültek a manócskák, jól szórakoztam velük és a törpék rögtön megkedvelték őket, már meg is rágták a manósipkák végét.



Katicabogarak akcióban

2011. december 8., csütörtök

Bölcsis élet

Ahogy Csilla néni látja:
"Luca kezd megnyugodni. Egyre kevesebbet sír, a dolgaihoz még mindig nagyon ragaszkodik. Néha elfeledkezik a cumiról, de ha eszébe jut, kétségbe esik és keresi."
"A foglalkozásokon megint részt vesz. Éneklés közben már nem kapja el a tekintetét, ha ránézek, inkább mosolyogva figyel felemelt fejjel."
"Bobó a maga módján próbál résztvenni a dolgokban. Nagyon kedves, szeretetreméltó, sok ölelésre vágyik. Gyakran jön bújni."
"Nagyon szófogadó, de korából adódóan csak pillanatokig tud betartani dolgokat. Nagyon figyelmes és egész hosszú ideig képes koncentrálni. Sírni szinte alig-alig sír, nagyon próbál önállósodni."

Amit én tapasztalok:
Luca reggelente még mindig nem akar bölcsibe menni, elváláskor még gyakran sír, délutánonként meg - miután örömködött nekem - alig akar hazajönni. Egyre többször és egyre hosszabb ideig képes megválni a cumijaitól, ha fáradt, vagy valami "bánat" éri, keresi őket. Mivel délutánonként alszik vagy legalábbis pihen a bölcsiben a közös délutánok és esték is jobban telnek. Kiegyensúlyozottabb, kevesebbet nyafog, de továbbra is nagyon igényli a figyelmet és a szeretgetést.
Bobó általában jókedvűen ébred, az utóbbi napokban a hajnali szopizást követően reggel nem igényelte az összebújást. A bölcsibe most is vidáman készül, a búcsúzásra gyakran nem is kerül sor, mert rögtön megy a dolgára. Amikor megérkezem, függetlenül attól, hogy épp mit csinál - eszik, játszik - azonnal abbahagyja és kitörő örömmel repül hozzám. Utána vagy rögtön cicizni akar, vagy mintha ott se lennék megy vissza játszani; nehezen tudunk hazaindulni. Itthon, attól függően, hogy délután mennyit aludt, vagy fáradt és nyűgös, vagy őrült spanyol módjára nyakatekert akrobatikus mutatványokat végez a lakás összes pontján. Az ölelgetést, összebújást, közös hancúrozást nagyon igényli.

Recycling katicabogár

Mire jó egy görög joghurtos doboz? Teknősbéka már készült belőle korábban, holnap katicabogarakat csinálunk Lucával és Boldizsárral.

2011. december 7., szerda

Búcsúmese

Hamar eltelt a 10 nap amíg Ildi itthon volt. A korai kelés miatt tegnap/ma nálunk aludt, így este Lucától mesével búcsúzhatott. A kiscsaj meglepő módon hamar a szívébe zárta, nagyon korán megnyílt, holott most találkoztak először. A reggeli első kérdése is az volt hogy Ildi hol van, majd amikor mondtuk hogy már repülőn, ment az ablakhoz hogy integethessen neki.


2011. december 5., hétfő

Vásárfia

Bobó miután elfogyasztotta a piros nadrágos mézeskalács mackót

Csak csajok

Reggel miután Ildire hagytuk a házat és Ágira az Öcsit, nyakunkba vettük a várost Luluval. Az első utunk - hév, metró, közben sok-sok mozgólépcső - a gyermekkardiológiára vezetett. Szerencsére időben érkeztünk és várakoznunk se kellett sokat, amíg sorra kerültünk a kicsilány önállóan felfedezte a kicsiknek kialakított játszó részt. Semmi extra, egy leterített szőnyeg és néhány régi, innen-onnan kiszuperált játék; mégis jól lefoglalta a kicsilányt. Mikor szólítottak minket Luca ugyan megszeppent, de nagy bátran előre ment és önállóan ment be a doktor bácsihoz, alig két lépéssel mögötte persze én is követtem. A doktor bácsi rögtön a kezébe nyomott Lulunak egy bátor oroszlánt, hogy most ő lesz az ő kis segítője. A vizsgálat elég hosszadalmas volt - szetószkóp, ultrahank, vérnyomásmérés, ekg - , de Luca nagyon türelmes volt, ügyesen követte az utasításokat és egyszer sem görbült le a szája. A végén hatalmas dícséretet kapott, no meg, a kis hős három matricát is kiérdemelt. (Szívzörej tényleg van és az aorta is kicsit szűk, de a normál értéken belül van, ezért egy év múlva újabb kontroll javasolt. Összességében a manót makk egészségesnek nyilvánították.)
Éppen megszólaltak a déli harangok, amikor kiléptünk a kórház kapuján, ezért elindultunk ebédelni. Luca előzetesen halcskát szósszal rendelt, törtem a fejem, de nem jutott eszembe egy olyan hely sem a környéken, ahol gyors a kiszolgálás és halat is adnak. Végül elvillamosoztunk a Nyugatihoz és beültünk a Mekibe. Itt sem járt még Luca, nem csoda, mert én se vagyok itt gyakori vendég. Lényeg, hogy van halas szendvics és gyors a kiszolgálás. (Ez utóbbi csak részben volt igaz.) Vettem egy gyerek menüt (sajtburger, kis krumpli, almalé) és egy halas menüt (halburger, közepes krumpli, citromos tea). No és ebből mit evett meg a gyerek? A halat zsemle nélkül, sültkrumplit, az almalevet és egy kis teát.

Tele pocakkal, miután a mosdót is meglátogattuk felkerekedtünk a karácsonyi vásárba. (Újra pelus nélkül volt Lulu, ezért észnél kellett lennem; a hátizsákban egy teljes szett váltóruhát cipeltem és időnként rákérdeztem, hogy kell-e pisilnie.) Rögtön bevetettük magunkat a vásári forgatagba, Luca elsőként egy kis faházba szeretett volna bemenni, de sajnos azokat az árusok már mind lefoglalták. Sétáltunk, nézelődtünk, vásárfiát vettünk mindenkinek és lépten-nyomon a kürtöskalácsost kerestük. A beígért dessszertre nem kellett sokat várni, a hatlmas diós kalácsot rögtön melegében el is kezdtük majszolni. Úton a metróhoz még hallgatunk utcai zenészt (Furulyázást, de sajna csak egy dal erejéig, mert a fiatalember gyorsan odébbállt.) és kergettünk hatalmas szappanbuborékokat (Egy fiatal srác csinálta maga által fabrikált eszköz és egy lavór folyadék segítségével, hihetetlen látványos volt ahogy szálltak a szélben.). Hazafelé a kicsilány elpilledt, hozzábújva pihent, de nem aludt, sőt a hévtől hazáig gyalogot és itthon az élményektől teljesen feldobva mesélt, mesélt Áginak, majd a Ngayinak a telefonban és este Apucinak.
Nekem ez a nap felért egy igazi karácsonyi ajándékkal. Remélem még sok hasonlóban lesz részünk.,

2011. december 4., vasárnap

Boldizsár első szavai

Ezzel a bejegyzéssel régóta adós vagyok. Öcsi aktuális szókincse: cica, brumbrum, búú, csipcsip, ..uca (Luca), vauvau.

Gyerekkönyvtár

Pénteken könyvtárba mentem a gyerekekkel, gondoltam, jó program lesz ilyen pocsék időben. Lucát kb. 2 hónapja én irattam be azzal a céllal, hogy az amúgy nem kicsi könyvállományunkat időnként innen frissítjük majd fel. Lulu és Bobo hamar birtokba vette a gyerekrészleget, megnéztük az összes mackót, kipróbáltuk a golyóvezetőt, meséltünk és meséltünk, mégis a legnagyobb sikere a babahintaszéknek volt. A kicsilány és öcsi egész idő alatt felváltva trónolt benne. Végül három új könyvvel - A majom mamája, A bili ügy, Paulí - tértünk haza, amiket azóta rendszeresen olvasunk.
Boldizsár is egyre többször "olvasgat" - idáig érdeklődése elsősorba a könyvek pakolására terjedt ki - nagy kedvencei A török és a tehenek búúújai és virágai, valamint A jó éjszakát, Annipanni brumbrumja és cicája lettek.

2011. december 1., csütörtök

December 1.

Öcsi még pizsiben, a reggeli szopi helyett inkább zsákot bontott Luluval
(Ezúton is köszönjük a manócskák szorgos esti munkáját.)

2011. november 28., hétfő

2011. november 27., vasárnap

Próbababa

Farsangra készülünk Ildivel - Évike kicsi kínai ruhájában

Fülig Jimmy

Egy komolyabb "harci" sérülés nyoma

2011. november 25., péntek

Péntek = Anya nap

Péntekenként igyekszünk mindent bepótolni, ami a héten nem fért bele a késő délutáni, esti együttlétekbe. Ma Apának nagyon nem akaródzott felkelni és munkába indulni, így rendhagyó módon együtt reggelizetünk. (Még egy rendes kávé is belefért.) Miközben Lulu és Bobó birtokba vette a nappalit, én gyorsan odakészítettem az ebédet (mirelit spenótos hal + rizs) és már kezdődhetett is a közös móka. Először felhívtuk Kempit, akivel közölte Luca, hogy "Én akarom elfújni a gyertyát a tortán!" aztán bemelegítésként tornáztunk egyet a székekből épített akadálypályán, majd bunkert építettünk, bujócskáztunk, pihenésként félig elkészítettük a hóembert, boltos játékot játszottunk (Lulu vásárolt, Bobó fuvarozott), közben tízóraira megettük a frissen vásárolt narancsot és almát, végül ebéd előtt énekeltünk a Télapónak (Hull a pelhyes, Télapó itt van). Luca nagyon ügyes, látszik, hogy a bölcsiben minden nap gyakorolnak, szinte kívülről tudja már a dalok szövegét.
Délután a kicsilánnyal még sütöttünk magunknak és Kempinek a szülinapjára csokis cookiet, amit persze frissen jól meg is kóstoltunk. ("Nagyi azt szerintem nem szereti. Neki csináljunk másikat.") Aztán, hogy ledolgozzuk ezt a sok kalóriát fogócskáztunk, állatóvodát építettünk és vártuk haza Aput, akit Luca még vacsora előtt gyorsan rávett egy rögtönzött ujjfestésre. Hát valahogy így nézett ki a mai napunk, sűrű volt, jól elfáradtam, de megérte, mert mindannyian jól mulattunk.

Szeretlek Öcsi



2011. november 24., csütörtök

Recycling - Hóember születik

A múltkor kimostam és félretettem néhány üres Actimeles dobozt, aztán egy éjszakai szoptatás után nem tudtam visszaaludni és járt az agyam, így született meg az ötlet. Hóembert fogunk készíteni belőle. Aztán egy reggel munkába menet kitaláltam, hogy miből lesz a mi kis hóemberünk sapkája; újrahasznosítjuk a munkahelyi (isteni kávét adó) Nespresso kapszulákat. Kedden hazahoztam néhányat és ma elkészítettem a prototípust.

A répaorr egy nemrégiben vásárolt műszaki cikk dobozából előkerült hungarocell darabból készült, a szemeket és a gombokat feketére, a seprű végét barnára festett papírból vágtam ki. Szerintem mutatós kis hóemberke lett belőle és a munakfolyamat sem kíván nagy szakmai tudást, így holnap bátran nekiállhatunk Lucával és Öcsivel két újabb kis emberke elkészítésének.

2011. november 21., hétfő

Ujjfesték

Ma - Csicsi receptje alapján - elkészítettem az első adag ujjfestékünket, hogy végre Boldizsár is kiélhesse művészi hajlamát. Sajna kicsit szemcsés lett a festék, valószínűleg vagy a só volt durva vagy a kukoricaliszt nem volt elég finom, de azért így is megfelel a célnak.

Készült szép számban kicsi, kisebb és nagyobb tenyérlenyomat

És persze a kóstolás sem maradhatott el.

2011. november 20., vasárnap

Fejlődés és regresszió

Az eszemmel tudtam, mert olvastam róla és sokan mondták is, hogy a kistesó megjelenése és a bölcsikezdés gyakran "visszaeséshez" vezet. Persze más tudni és megint más megélni.
A kicsicsaj esetében ez az alábbi területeken jelentkezett:
- Luca és a cumik (egy a szájban, egy meg morszolgatni) újra elválaszthatatlanok lettek
- reggel nem akar bugyit venni, pelusban akar maradni, pisilni is abba akar (pedig szobatiszta a lány!!!)
- önállóan nem kezd játszani (ha én vagy más felnőtt kezdeményez bevonható a játékba ill. gyakran csatlakozik az öccséhez, utánozza, amivel éppen Bobó foglalatoskodik)
- eszméletlen sokat nyafog
- gyerektársaságban (pl. bölcsi) nagyon ragaszkodik a megszokott játszópajtásaihoz (Dani, Boldizsár), nem vagy csak nagyon ritkán nyit más gyerek irányába
- gyakran van magában, passzív szemlélő (Hová lett a vidám, aktív kicsi lány?)
- olykor látványosan nyüglődik, unatkozik

Persze van, amiben nagyon szépen fejlődik:
- egyre ügyesebben öltözik és vetkőzik önállóan, imádja a zipzárokat
- tudja, hogy mit szabad és mit nem, ált. betartja a játékszabályokat és az öccsét is erre neveli
- énekel és mondókázik magában
- profin elmeséli, hogy mi történt vele a bölcsiben, miket evett, mit játszott - persze, csak, ha kedve tartja
- remek segítség a konyhában (kipakolja a mosogatógépet, megterít, teát készít, kever-kavar, takarít)

Kippkopp és gyerekei

Tegnap Bábszínházban (Kolibri Fészek) voltunk Lucával. (Eredetileg Apával ment volna a kicsilány, de anyahiánya volt, így mégis én lettem a kísérője. Persze a fiúk sem tétlenkedtek, miután kitettek minket a színháznál elmentek felfedezni Budapestet.) Szerencsére időben érkeztünk, miután levetkőztünk, sikerült is remek helyet találnunk az első sorban. (Tényleg ez volt a legelső sor, mert nem székre ültünk, hanem a színpad elé a földre letett párnákra.) Alig helyezkedtünk el, amikor befutott a mézeskalácsot kezében szorongató Olivér Vikivel. Luca azon nyomban kijelentette, hogy "Éhes a pocakom!". Szerencsére nekünk is jutott mézeskalács, amit még az előadás előtt gyorsan el is fogyasztott Lulu. (Aztán persze a játék alatt anya ölében még számos ropi is követte.) Felgördült a függöny és megjelent a színpadon Kippkopp és Tipptopp, ettől kezdve Luca elvarázsolt arccal figyelte az eseményeket. Olyannyira magával ragadta a játék, hogy két alkalommal hangosan is "közbeszólt". Először azt kérdezte meg, hogy "Ki sír?" - látni lehetett rajta, hogy a jelenet emocionálisan komolyan megdolgoztatja. Azóta is, ha mesél az előadásról, mindig beszámol a síró kis süniről, akinek elment az anyukája. A második alkalommal Kippkoppnak és Tipptoppnak segített megtalálni "Ott vannak!" a kis kipikopikat. Végig nagyon élvezte a darabot - ami majd egy óra hosszú volt - , az érdeklődése csak néha kalandozott el az élő zenei aláfestést szolgáltató művész felé. Olyannyira érdekelték a hangszerek, hogy az előadás után odamentünk a bácsihoz, aki nagyon kedvesen fogadta Lucát és hagyta, hogy a bátor csöppség kipróbálja a különböző xylofonokat, sőt külön neki megmutatta az esőcsináló hangszerét is.
Szerintem nagyon színvonalas darab, gyermeklelkű felnőtteknek is szívesen ajánlom. Mi legközelebb is megyünk :D

Kiskukták - muffin készül uzsonnára

Lulu te tedd bele az áfonyát én meg kavarom!

Muszáj megkóstolnom, majd a tesó befejezi a munkát.

Éhes a gyermek

2011. november 13., vasárnap

SK ajándék - hajcsattartó Lucának

Lassan itt a december, ami azt jelenti, hogy beüzemeljük az adventi naptárakat (mert nekünk már tavaly is kettő volt), jön a Mikulás, Luca-nap, majd a Karácsony, amit januárban a kicsilány születésnapja követ. Ember legyen a talpán, aki ezt bírja ötlettel, idővel és pénzzel. Épp ezért szoktam már idejében összeírni az ötleteimet és, ha csak tehetem a kivitelezésbe is belekezdek. Így esett, hogy ez a madárkás hajcsattartó ma már el is készült. (Az ötletre a Meska-n bukkantam valamelyik alkotónál.) Remélem, sikere lesz.

Még mindig beteg a csipet csapat

A heti programunk állandó elemei: Hustensaft, zsebkendő, hársfatea, hársfaméz, éjszakázás, alma, reszelt répa citrommal, zsebkendő, Cebion csepp, multivitamin rágótabletta, zsebkendő, orrkrémezés, majd olajozás, nyüglődés, nem alvás, TV maci, zsebkendő, nyafi, alvás, sírva ébredés, orrszívás, étvágytalanság, zsebkendő ... Elég nehéz hetünk volt/van; Lulu múlt hét csütörtök óta, Bobó szerda óta van itthon. "Szerencsére" most már mindketten "csak" taknyosak, de így is kihívás minden nap.

Luca kuckózik

Betegecske

Gyerekkoromban én mindig az asztalom alá bújtam el, ha valami/valaki bántott.