2009. május 30., szombat

Fürdés

Mostanában nem is tudom hányadán állunk ezzel a dologgal. Luca újszülött kora óta imádta a fürdést Apával. Igazi vizicsibeként örömmel lubickolt esténként a 37-37,5 fokos vízben. Ez jó darabig csak annyiban változott, hogy egyre inkább kezdtem belekontárkodni a dologba, ma már pocakig Apa, pocaktól lefele én mosom a lánykát.
Figyelve Luca lelkesedését, úgy döntöttünk kipróbáljuk a babuszit. Voltunk tájékoztatón, befizettük az első fél havi díjat, vettünk úszóbugyit és úszópelust, elkezdtük hűteni a fürdővizet és továbbra is mosolyogva néztük, ahogy Pocak tempózik a vízben. Aztán múlt csütörtökön egyszer csak komoly sírhatnékja támadt Lucának a vízben, majd ez megismétlődött pénteken is és azóta szinte minden nap. Ezek után szombaton kíváncsian vártuk mi lesz a babuszin. Az óra a babák tornáztatásával és masszírozásával indult (Luca még mosolyog), ezt közös medence-hideg zuhany (Luca leksedése csökken), majd gyermekdalokkal, mondókákkal összekötött úszás (Luca fázik, sír, menjünk már ki a vízből), végül közös meleg zuhany (Luca ismét mosolyog) és öltözés (fáradt vagyok, elegem van sírás) követte. (Hazafele rögötn el is aludt a Mei Tai-ban.) A fürdéssel azóta is hadilábon állunk, próbáljuk újra megszerettetni a vizet Lucával. Változtattuk (hűtöttük vagy épp melegítettük) a víz hőmérsékletét, kipróbáltuk a közös fürdést a nagy kádban, de egyik se vált be. Reménykedünk és persze ötletelünk. Ma délután fürdettünk - ugyanis a pelusból több cucc is jutott kívülre - , kíváncsian vártam, mi lesz. Elsőre kicsi sírás, majd bekerült a macis csörgő a vízbe, ekkor a helyzet kezdett javulni, végül a macis szivacs, aminek segítségével félig ülni tudott Pocak a vízben, meghozta az áttörést; ismét vidáman lubickolt. Remélem így lesz holnap is!

Babázunk

Mióta megszületett Luca a baráti körünk némileg átrendeződött. A gyerekes, gyermeket váró barátainkkal, ismerőseinkkel egyre gyakrabban, mondhatni rendszeresen találkozunk, eközben a többiek valahogy kezdenek elmaradozni. (Tudom, hogy ez így természetes, mégis fáj egy kicsit.) Szerencsére azért az ismerettségi körünkben sokan, sőt egyre többen babáznak. Van ahol egy, van ahol kettő picurka van és olyan is van, ahol az első vagy éppen a harmadik érkezik. (Minden elismerésem Mónié és kicsiny családjáé.) Kisbabás barátnőimmel megpróbálunk rendszeresen összejárni. (Az gondolom mindenki számára már kiderült, hogy Rita és Gabesz és a Tenger család törzsvendégek Nálunk :D)
Legutóbb most pénteken csak csajok voltunk. Petres Andi Laurával (7 hónapos) és Cula Borcsával (6 hetes) látogatott el hozzánk. A lányok között (Luca most 4 és fél hónapos) csak pár hónap korkülönbség van, de ez most még szinte évtizedeket jelent. Laura már komoly ételeket fogyaszt és szinte csak desszertnek szopizik, megfordul, forog a tengelye körül. Luca egyre gyorsabban szopizik, továbbra is lekesen fekvőtámaszozik és vidáman forog a tengelye körül, és úgy tűnik végre kinőtte a hasfájást. :D Borcsa szopizik, sír, alszik, bukik, nézelődik és kezdi felfedezni a nagyvilágot.Ennek ellenére, vagy éppen ezért most is volt bőven témánk és a gyerkőcök hagytak is minket szóhoz jutni, még meg is ebédelhettünk. :D

Hódít a Mei Tai

Kempi, az igazi baby-sitter

2009. május 26., kedd

Répapapi és a druszák találkozása

Tegnap ebédre invitáltam Ritát, mondván a hétvégi maradékkal két felnőtt is jól lakik. No de mi lesz a picinyekkel? Lucának szerencsére még elég az anyatej, de a fiatalúrnak már mást is kell adni. Szerencsére volt itthon alma, banán és sárgarépa is, Rita végül ez utóbbi mellett döntött, így Gabesz répapapit kapott. Lényeg, hogy mindenki jól lakott. :)Délután aztán sétáltunk egy nagyot, mivel Ritáéknál nem volt babakocsi, viszont nálunk most épp több hordozó is tanyázik, mindkét poronty Mei Tai-ban utazhatott. Kis Gabesz már másodszorra próbálhatta ki, hogy milyen anya hátán utazni, határozottan tetszett neki. :) Ritából is hordozós anyuka lesz?! :D Hazafele csatlakozott hozzánk Gábor a kétkerekűjén, majd itthon lelkesen játszotta a baby-sittert.

2009. május 24., vasárnap

Vidáman telt a hét

Minden napra volt progamunk, régi és új barátokkal találkoztunk. Hétfőn Ritára és kis Gabeszra mosolygott, kedden a pihenőszékben ülve Dettire és Danira nevetett, szerdán Ilkával és Fábival barátkozott, csütörtökön a Nagyival kuncogott, pénteken Julival és Lidivel, Adrival és Pöttömmel, Henivel és Bogival ismerkedett, szombaton a babauszi után anyja ujján hangosan rötyögött, ma Vikire, Olivérre, de leginkább Zsoltra nézet huncutul Lucául.

Nicsak ki van itt

Régi barátok - Luca és kis Gabesz

A kórházi babák után Gabesz volt az első baba, akivel Luca találkozott. A nagy korkülönbség ellenére (5 hónap) hamar megbarátkoztak egymással. Szívesen kipróbálják és megízlelik egymás játékait - legyen az csörgő, rágóka, lényeg, hogy legyen a másé - , tesztelik a járókákat, a hordozókat, lett légyen az Mei Tai, kendő, vagy csak a másik anyája. Mostanában már lelkesen üdvözlik egymást, Luca fülig érő szájjal mosolyog, Gabesz meg pápázik. És hát mi lesz itt még később?

Babarandi III.

Erre már rögtön másnap (május 17-én, Luca 4 hónapos) sor került. Úgy döntöttünk kimegyünk a természetbe; egy kisebb túrát - igazából inkább körséta volt néhány meredekebb szakasszal megspékelve - tettünk a Lajos-forrásnál. Luca nagyon élvezte a Mei Tai-ban a kirándulást - könnyű neki, mert mind a 7 kilóját majd végig anyája cipelte :-) A szokásos délutáni rövidke alvását (kb. 31-45 perc) követően lelkesen figyelte a mozgó színes faleveleket és örömmel hallgatta a madárcsicsergést.