2011. április 3., vasárnap

Visegrádi Bob(ó)

Annyi szépet és jót hallottunk már Gabeszéktól a visegrádi bobpályáról és a játszóról, hogy elhatároztuk ezt nekünk is látni kell. Egy szép szombat reggel felkerekedtünk és meg sem álltunk Visegrádig. Időben érkeztünk, a jegypénztáraknál még nem volt sorbanállás, és a bobozásra sem kellett sokat várni. Kicsit féltünk Luca miatt mert ismerjük már annyira hogy az utolsó utáni pillanatban közli hogy ki akar szállni, de nem így történt. A biztonsági övek csattanása után elindultunk fel a hegyre, ahonnan kezdetét vette a 'száguldás'. A pálya mellé telepített fényképezőgépnek minden alkalommal integetett -naná, egy nagy sárga Smiley volt kirakva- a kanyarokat is jól viselte, amikor pedig kicsit szabadjára engedtem a bobot örömmel közölte hogy belefúj a szél az arcába.



Andi kicsit óvatosabb volt ami nem tetszett a mögötte jövőknek, és szerinte csak Lulu viccelődött vele mert azt mondogatta "lassabban-lassabban".


4 menet után következett egy kis hotdog, majd elvonultunk mert Bobó rákezdett a nótájára. Amíg szopizott és tiszta pelust kapott csusszantunk mégegyszer, majd Lulu is átesett a nagytakarításon, és tiszta pelussal várhattuk Vikiéket. Hamarosan be is futottak így az aprónép bitrokba vehette a játszóteret, a csajok próbáltak beszélgetni, Zsolt meg sört vett.





Mivel jócskán benne voltunk már az alvásidőben és Boldizsár minduntalan csúszni-mászni akart, szedelődszködni kezdtünk és egy árnyas-bokros-füves területen egy kis piknik következett, majd irány a királyi játszó. Hogy odataláljunk telefonos segítség kellett, de ennek ellenére meglett. Mivel Olóka az utolsó métereken bealudt ezért Vikiék hazafelé vették az irányt, mi pedig felfedeztük az új helyszínt ami Lucának tetszett, na ja, fagyival könnyű jó benyomást tenni rá. Boldizsár természetesen a záróra alatt követelte a szopit, így mi Lucával elindultunk az autóhoz, Andiék pedig a vacsora után csatlakoztak hozzánk.




A hazaút is tartogatott meglepetést, Luca nem aludt el így este időben ágyba tudtuk tenni, Bobó pedig egy hang nélkül kibírta hazáig. Este Lulu még örömködött mert nagyon jól érezte magát, és meg kellett neki ígérni hogy máskor is megyünk.Naná hogy megyünk.