Hű de meleg van

Az új divat ...

Szuper dolog ez a régi babakád. :D

Csodás fogadtatás

Anya a klinikán

Múlt hétfőn munkából hazafele elég rosszul lettem, a kihívott háziorvos vírusos hányást és hasmenést diagnosztizált. A helyzett csak romlott, végül szerdán kórházba kellett mennem, ahol az orvos vakbélgyulladást diagnosztizált és még az éjjel megműtöttek. Jómagam a kórházban, Apa és Luca otthon viselte hősiesen a nem várt helyzetet. Csütörtökön , mielőtt megérkezett a családi segítség Mami személyében, meglátogatott a kis családom. Luca kedvesen üdvözölte a szomszéd ágyban fekvő Klári nénit, de megszeppenten nézett engem. Azért puszit kaptam :) Legközelebb szombaton lepett meg Törpe. Kipirult arccal, de mosolyogva, lelkesen lépett a kórterembe.Hamar otthon érezte magát - megitta a narancslevem, (A nagy része a nyakában landolt, ezért egy jó ideig csak pelusban glasszált a kórházban. :D ), megette a kekszem, a zsömlém, az almám és kitúrt az ágyamból.
Majd kézen fogva megtornáztatott - sétáltunk, lépcsőztünk és még a terszra is kimentünk. Nagyon feldobott a látogatásuk és egyre jobban vártam, hogy mihamarabb hazakerüljek. Aztán hétfőn este végre megérkeztem.

Arról, hogy mi történt itthon nélkülem, majd talán ír Gábor. Mindenesetre Lulu még apásabb lett, megnőtt a haja és a körme, továbbra is sokat mosolyog és tele van energiával és Mamival nagyon jól megvannak.

Sátor

Luca Mamitól még decemberben kapott egy sátrat. Vártuk a megfelelő alkalmat hogy elővegyük, és ez most elérkezett. Kezdetben csak nézegette, nem tudta mire jó, belemászni nem mert. Aztán egyszercsak megtört a jég, és most már minden vendéget beinvitál a kis birodalmába. Ja, és ott gyűjti a párnákat.

Rudiii

Gyermeknap

Alig telt el a Pünkösd, máris a nyakunkon volt a gyermeknap. A környéken lévő programok nem sok jóval kecsegtettek mivel véleményünk szerint a 1.5 éveseket nem igazán hozza lázba még az arcfestés meg a légvár.

Végül a Csillaghegyi Közösségi Házba látogattunk el, ahol piciknek is volt szórakozási lehetőség. Beültünk egy szimbolikus bábszínházba, ahol bábok helyett hétköznapi tárgyakkal elevenítik meg a meséket. Mi konkrétan a Hófehérkébe kezdtünk bele ahol gyertyák voltak a szereplők. Sajnos Luca az első 5 perc után már unta, így a szokásos homokozó-csúszda kettőssel tudtunk kis boldogságot varázsolni az arcára.

Az udvarban állt egy régi fapados villamos is amit nagy élvezettel vett birtokba, és akkor még nem is gondoltuk hogy jelentősége lesz.... Ki-be-ki-be, felülünk-leülünk-kinézünk-integetünk...

Mivel nem akartuk felborítani a napját, így a jó előre elkészített ebédet már itthon fogyasztottuk el. Pár év, és már az arcfestésről is beszámolhatunk. Remélem.

Személyi igazolvány

Nem is olyan rég még úgy terveztük hogy elutazunk pár napra kicsit világot látni, így Lucának szüksége lett hirtelen egy személyi igazolványra. Mivel szorított az idő és a környéken lévő okmányirodákban nem volt időpont csak június végére, egy szép keddi reggel fogtuk magunkat és becsattogtunk az óbudai irodába.

Csodák csodájára egy árva ügyfél nem volt ott rajtunk kívül, de hamarosan az oka is kiderült: csak előre egyeztetett időpontra jöhetünk. A tisztviselők rendesek voltak, a fotót és a kb 1 percet igénylő papírmunkát megcsinálták, és vártunk hogy a rendszer kiköpje a várva várt igazolványt.

Aztán pénteken csengetett a postás...