2010. június 8., kedd

Anya a klinikán

Múlt hétfőn munkából hazafele elég rosszul lettem, a kihívott háziorvos vírusos hányást és hasmenést diagnosztizált. A helyzett csak romlott, végül szerdán kórházba kellett mennem, ahol az orvos vakbélgyulladást diagnosztizált és még az éjjel megműtöttek. Jómagam a kórházban, Apa és Luca otthon viselte hősiesen a nem várt helyzetet. Csütörtökön , mielőtt megérkezett a családi segítség Mami személyében, meglátogatott a kis családom. Luca kedvesen üdvözölte a szomszéd ágyban fekvő Klári nénit, de megszeppenten nézett engem. Azért puszit kaptam :) Legközelebb szombaton lepett meg Törpe. Kipirult arccal, de mosolyogva, lelkesen lépett a kórterembe.Hamar otthon érezte magát - megitta a narancslevem, (A nagy része a nyakában landolt, ezért egy jó ideig csak pelusban glasszált a kórházban. :D ), megette a kekszem, a zsömlém, az almám és kitúrt az ágyamból.
Majd kézen fogva megtornáztatott - sétáltunk, lépcsőztünk és még a terszra is kimentünk. Nagyon feldobott a látogatásuk és egyre jobban vártam, hogy mihamarabb hazakerüljek. Aztán hétfőn este végre megérkeztem.
Arról, hogy mi történt itthon nélkülem, majd talán ír Gábor. Mindenesetre Lulu még apásabb lett, megnőtt a haja és a körme, továbbra is sokat mosolyog és tele van energiával és Mamival nagyon jól megvannak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése