2015. június 15., hétfő

Ovis ballagás (Süni Csoport évzáró)

Emlékszem, amikor még a küszöbön állva sírva fogta és nem eresztette a kezem Lulu és most már hivatalosan vége az ovis éveknek. (Zárásig, július közepéig, még persze járunk.)
Luca a balesete miatt egész héten fekvőgipszben itthon feküdt, így nem tudott az utolsó próbákon ott lenni, ellenben részt vett a Dettivel közösen sütött Süni torta díszítésében és persze az előadásban is.

A bevonását úgy oldották meg az óvónők, hogy a nézőtér első sorának szélére bekészítettek neki szék(ek)et és onnan énekelt a többiekkel illetve amikor rá került a sor odamentek hozzá a többiek és úgy adták elő a vereseket.
Hová mész Benedek?
Nem értem, miért nem lehetett a többiek közé a színpadra beültetni, nekem szívfacsaró volt látni. Magamba fojtottam az érzéseim, nem akartam, hogy ebből Lulu bármit is észre vegyen. Szerencsére őt nem zavarta a dolog; lassan így is feloldódott és belefeledkezve az előadásba ő is énekelt a többiekkel.
A ballagás csupán annyiban különbözött egy normál évzárótól, hogy a gyerekek most egy válogatást adtak elő az eddig tanult mondókákból, énekekből és a műsor végén elköszöntek Kati, Zsuzsi és Kata nénitől, valamint a visszamaradók a ballagóktól és fordítva. Ezt követően vállukra akasztott tarisznyával bejárták az ovit és zárásként még sütiztek egyet a csoportjukban.