2010. június 25., péntek

Már tudok számolni

Apa tanított meg rá :D Először megszámoltam hányfélék a tehenek, majd a lampionokat vettük sorra az Éjszakai böngészőben, aztán öltözködésnél kezdtem ellenőrizni, hogy meg van-e minden ujjacskám és most a kedvenc színes pattogó ping-pong labdáimat veszem sorra.

Szókincs

Lulu már jó ideje kimondja, hogy Apa és most már csak Apa megnevezésére használja. Múlt szerdán egyszercsak megszólalt, hogy autó, azóta ez is az aktív szókincs része lett. És persze az utóbbi két-három hétben mindenre Nem-et mond ;)
Gyakran elismétli a szavak első szótagját és perfekt dúdolja a Hinta palintát, amikor a játékait vagy az Apját hintáztatja. :D

Mamival hármasban az élet

A fránya vakbélműtét miatt nem utazhattunk a múlt héten Apával Franciaországba, így itthon maradtunk édes kettesben, azaz hármasban, mert bizony a műtét óta Mami beköltözött hozzánk, hogy segítsen ellátni a mindennapi teendőket. (Pocak gyorsan megszokta, hogy Apa nincs itthon, de minden este bement a hálószobánkba és mutatta az ágyon Apa helyét és mondta, hogy Apa, Apa :D)

Csók Apu!

Lulu hamar elfogadta az új helyzetet. Élvezte, hogy hol a Mami, hol Anya szórakoztatja. Rákaptak a közös boltozás ízére, közösen csapkodták útközben a szúnyogokat és együtt süttették magukat a játszón, ahol már nem csak Luca remekel a homokpogácsa készítésben, hanem Mami is megtanulta annak minden csínját-bínját. Hamar kialakult kettejük délutáni és esti altatási ceremóniája is - mesélés ölben, egy kis éneklés (végre tiszta hangon), elhelyezkedés a matracon (lassan 3 hete, hogy nem a kiságyban, hanem a földre letett ágybetéten alszik Manó), újabb mese, aminek a főszereplője Luca baba, majd édes álom reggelig.
Apa ugyan már szombat este megérkezett a repülővel (a héten minden repülőnek lekesen integettünk és ha kérdeztük Törpét, hogy Apa mivel utazott lelkesen emelte a kezét a magasba :D ), Mami még a héten velünk maradt, hogy segítségünkre legyen.