2012. szeptember 8., szombat

Megy a gőzös ... - Vasúttörténeti Park

Boldizsár már egy ideje nagy Thomas rajongó, ezért amikor azt olvastam, hogy most hétvégén rendezik meg a kerti vasutak talalkozoját már tudtam, hogy hétvégén ott lesz a helyünk. (Bobo nem a rajzfilmért rajong, mert annak csak a főcímét szereti nézni, hanem a vonatokért, de a mese hatására hív minden vonatot Thomasnak.) Mivel ez igazi fiús program Daniék is velünk tartottak. Szerencsére ők korán érkeztek és nekünk is vettek jegyet (1.200,-Ft / felnőtt), így nem kellett kiállnunk a hosszú sort, hanem rögtön bejutottunk.
Dízel- és gőzmozdonyok kicsinyített másai kanyarogtak az apró sínpályákon, néhányra közülük - külön díj (200,- ill 400,-Ft / fő) ellenében - fel is lehetett ülni. 
Megy a gőzös, megy a gőzös ...
 Természetesen mi is kipróbáltuk az egyiket, azt, ami csak kis kört ment, ezért nem volt olyan népszerű, de nem is kellett hozzá órák hosszat sorban állnunk. Megnéztük a régi mozdonyakot, néhányat közülük épp akkor fényesítettek gépzsírral, a sínfutókat (jópofa kis autók) és a nagyok a fordító-korongot is kipróbálták. 
Az a bizonyos fordító-korong
Sok mindenre nem jutott időnk (elfáradt az aprónép), legközelebb talán majd lóvasúton utazunk vagy felülünk a Truman gőzösre, amit hosszú idő után most fűtöttek be először.
Kerék-ellenőrzés

Első napok az oviban - ottalvás

Eljött a csütörtök, az első ovis - CUMI NÉLKÜLI - ottalvós nap. Annak érdekében, hogy meghozzam Lulu kedvét a dologhoz reggel közösen választottunk neki kispárnát (az én régi babásomra esett a választása), majd bepakoltuk a tisztasági csomagot - benne az általa választott cicás fogkefével és vadiúj vizilovas fogkrémmel - és az oviba varrt (Ági munkája) madárkás tatakróhuzatot, amire én "hímeztem" neki a hóvirágot.

Néhány nélkülözhetetlen kis barát - bölcsis, akarom mondani ovis süni, csücsök manó és kendő - is velünk tartottak.A gyors búcsúzást most is könnyek kísérték, de 5 perc se telt bele és megnyugodott a kicsicsaj. (Micsoda önkínzás az anyai szívnek, ha kíváncsi és biztonságban akarja tudni a gyermeket, akit elereszt.) Az óvónénikkel történt megállapodás szerint fél 2-kor betelefonáltam, hogy megtudakoljam minden rendben van-e Luluval. "Mindjárt odamegyeke. Csend van. Nem sír senki." hangzik az óvódavezető válasza, miközben beszól Roni néninek. "Csendben pihen, de nem alszik, ha tudok menjek érte." mondja az óvónő. "Miért is?" gondolom én kissé felháborodottan. "Luca van hogy itthon sem alszik." tájékoztatom újra az óvónőt. "Csendben van, senkit nem zavar, hadd pihenjen. Alvás után megyek." mondom én. "Rendben, akkor 3 körül gyere." hangzik a válasz. Amikor megérkezek még csendben pihennek a kicsik, bekukucskálok Lucához, nyugodtan fekszik, de rögtön felcsillan a szeme, maint észrevesz. Miközben felkel és odajön hozzám Roni néni csendesen összeszedi a cuccait, megsimogatja és elbúcsúzik tőle. Az ölembe kucorodik, a cumiját kéri, amit nem vittem magammal, ettől elkámpicsorodik, de nem sír, egy ideig még csendesen ülünk a padon, majd megeszi a müzliszeletet és útnak indulunk. Jókedvű, de látszik rajta, hogy nagyon fáradt, a könyvtár ötlete felvillanyozta. Ott pihen még egy kicsit, mesélek neki, majd egy nagyobb hisztit követően (egyértelműen a fáradtság volt a kiváltója) fagyizunk a bölcsi lépcsőjén és összeszedjük Öcsit, aki örömében ugrálva, kurjongatva rohan hozzánk. Hazafelé megálltunk a játszón, ahol Daniék már vártak ránk. Mint két kis szerelmes futottak egymáshoz a nagyok és együtt töltötték egész estig az időt.
Pénteken vidáman érkezünk, de az öltözőben - egy a másik kiscsoportba érkező síró kislány hatására - megtorpan és bátortalanul lép be a szobába.Végül aznap is kaptak inni az egerek. Délután fél 4- re érkezek, épp kifele jöttek a teremből és az udvarra készülődtek. Luca mosolyog, kipihentnek tűnik, felragyog az arca, amikor felfedez, büszkén meséli, hogy már uzsizott és ő volt az első, aki elaludt. (Később elmeséli, hogy az ujját szopizta.) Teljesen fel volt dobva, a bicajjal is száguldott a bölcsibe, alig tudtam vele lépést tartani. Bízom benne, ügyes kicsilány, jók a kilátásaink, hiszen mostanra már bizalmat is szavazott mindkét óvónénijének. (Kati nénivel íncselkedik, Roni néni gumicukorkát kap ajándékba)

2012. szeptember 5., szerda

Első napok az oviban

Hétfőn sárga lufival díszített bicajjal vidáman indultunk és az óvónénik kérésének megfelelően 9-kor (reggeli után) érkeztünk. Miután megkerestük Lulu hóvirágos akasztóját és átvettük a benti cipőt beléptünk a Süni csoport szobájába, ahol a gyerekek, Kati néni és Roni néni már elmélyülten játszottak. Ugyan üdvözöltek minket, de különösebb figyelmet nem fordítottak ránk. Bátorításomra azért beljebb kerültünk és "körbeszaglásztuk" a terepet. Leginkább a babasarok érdekelte, elsősorban szemlélődött, olykor megfogott egy-egy állatkát vagy edényt, de semmivel nem időzött hosszabban. A gyerekekre, óvónénikre időnként rápillantott, de a szemét inkább rajtam tartotta és mindvégig a közelemben maradt. Aztán Kati néni összehívta egy kupacba a gyerekeket, akik szépen sorra bemutatkoztak Sün Samunak. Luca az ölembe kucorodott és amikor rá került a sor mosolyogva kezet fogott a kis sünivel és elmondta neki, hogy őt Luca Rozáliának hívják, majd megmutatta a saját kis sünijét is. (Látszik, hogy a második nevét nem használjuk, így a hivatalos forma nála nem a családnév + keresztnév formulát jelenti, hanem, hogy elárulja a második nevét is.) Az udvarra együtt mentünk, majd miután közösen bejártuk azt, egy rövid időre (kb. 45 perc) búcsút vettünk egymástól. Visszatértemkor Kati néni ölben cipelte a kicsi lányt, aki állítólag egyszer sírt egy kicsit és kérdezgette, hogy "Mikor jön már Andi?"
Mászókaépítés Kati nénivel
Kedden a csoportszobába lépve eltörött a mécses, patakzott Luca könnye és egyátalán nem akart elereszteni. Amikor kicsit megnyugodott próbáltam belelkesíteni, de nem jártam túlzott sikerrel. Az óvónénik nem figyeltek ránk, tanácstalanul álltam a helyzet elé. Végül odalépett hozzánk Kati néni és szólt, hogy ugye a gyurma receptjét nem felejtem el. (A látogatásuk alkalmával megígértem hogy leírom az sk gyurma receptjét.) Hát akkor aztán nagyon szidtam őt magamban, hogy most aztán valóban ez a legfontosabb. Aztán nagy levegőt vettem és kihasználtam a közelségét és megkérdeztem, most akkor menjek vagy maradjak. Búcsúzzak, hangzott a válasz, így megkeményítettem a szívem és elköszöntem (kb. 2 órára) a zokogó manócskámtól. (Hazafelé én is több papírzsebkendőt fogyasztottam.) Érkezésemkor már nagyon várt és mint megtudtam az elválást követő sírás nem tartott olyan sokáig és az udvarra már vidámna jött, sőt Gergővel (őt már a játszóról ismeri egy kicsit) is játszott.
Ma reggel Apunak hangsúlyozta, hogy Ő nem bölcsibe, hanem oviba megy. Aztán a készülődéskor bejelentette, hogy nem akar menni, próbáltam a megjegyzését figyelmen kívül hagyni; bejött. Motorral, mosolygó arccal indultunk és a szobába is bátran belépett, ahol Roni néni kérésére rögtön - könnyekkel kísérve - el is búcsúztunk. Az óvónénikkel még tegnap abban maradtunk, hogy n12-re megyek érte és bár mára már rendeltünk ebédet hazamegyünk. Magamban ezt átgondoltam és arra a döntésre jutottam, hogy érkezésemkor felvetem, Luca ebédeljen mégis a gyerekekkel. Mielőtt ma kimentem volna hozzá az udvarra meglestem az épületből és azt láttam, hogy elsősorban Kati néni társaságát keresi és már incselkedik (hozzáér, csiklandozza) is vele. Örömmel fogadott és kijelentette, hogy szeretne a gyerekekkel ebédelni. 
Ebédre várva
Megbeszéltük, hogy rendben, ez esetben én ugyan ott leszek, de háttérben maradok és az óvónénik utasításait kell követnie. Szépen sorbaállt és a kis kígyó ügyesen felvonult az emeltre, ahol az elsők között vette át a cipőjét és egy gyors pisilést, kézmosást követően asztalhoz is ült. Aztán becsukódott az ajtó és én kint vártam. Elsőként énekeltek, mert az egyik kislányt köszöntötték névnapja alkalmából, majd ebédeltek, kezet mostak. Fáradt, élményekkel teli, mosolygós gyereket kaptam haza. Azt hiszem jó úton haladunk. :)

2012. szeptember 4., kedd

Kettő



És milyen a mi 2 éves legénykénk? Akaratos, öntörvényű, imádnivaló, a nővérét sokat heccelő, olykor igencsak hisztis, vidám, aput és anyut elvarázsoló, humoros kis fickó, aki ízig-vérig a mi szeretnivaló kis manónk.

Napsütötte pillanat

Mosoly

Alvás után