2011. február 9., szerda

Lázmérés II.

Majdnem a régi

Luca vidáman ébredt és az energiája is visszatért. Most aztán nem kis feladat volt ebben a gyönyörű időben a szobában tartani, foglalkoztatni és átmozgatni. A mai nap egyik fő attrakciója most is az akadálypálya lett.



Lázmérés

2011. február 7., hétfő

Luca baba beteg

A kezdeti sikert ma kudarc követte. Bobesz hajnali 3-kor hangosan felsírt és cict követelt. Mire átértem már Luca is felébredt és kipattant az ágyból. Nem sikerült visszafektetnem, de hajlandó volt mellénk telepedni a matracra. Bobesz szokásától eltérően nem aludt be a szopin, így altathattam két gyereket. Végül sikerrel jártam és visszatérhettem az ágyamba aludni. Reggel fél 7-kor aztán Luca zokogására ébredtünk, ill. én már csak arra, hogy Gabesz áthozta hozzánk. Pár perc múlva Öcsi is megébredt és ő is költözött a szülői ágyba, ahol próbáltam őket csitítgatni és visszaaltatni. (Gabesz közben elindult a dolgozóba.) Nehezen, de összejött még némi pihenő. Reggel aztán Lulu ismét zokogva ébredt. Próbáltam vígasztalni és meglepetten tapasztaltam, hogy meleg a homloka. Miután a lázmérő 38,3-at mutatott rögtön hívtam az orvost. Némi közjáték után sikerült elérnem, hogy a nap folyamán kijöjjön hozzánk a saját dokinkat is helyettesítő körzeti orvos. Persze addig sem tétlenkedtem, Lucának azonnal adtam egy lázcsillapító kúpot. Amíg az nem hatott addig vígasztalhatatlanul és fájdalmasan sírt, beszélni is alig tudott. Beleszuszakoltam két Nagyi joghurtot és sok folyadékot, aztán szerencsére kb egy óra múlva hatott a gyógyszer és lement a láza. Még némi rajzoláshoz és gyurmázáshoz is volt kedve, sőt egészen jókedvű lett. Dél körül ideért a doki, vírusos nyavalya, szigorú szobafogság és láz-fájdalomcsillapítás, nagy alvás, valamint sok-sok vitamin és folyadék. A délutáni szokásos két órás alvásából azonban zokogva riadt fel alig egy óra után. Felszökött ismét a láza, hűtőfürdőztünk, majd adtam neki egy kúpot. Utána megnéztük a Kisvakondot és Bogyót és Babócát is.


Az este nehezen és nyűgösen telt, túlestünk a hűtőfürdőn és most betakargatva alszik a kicsi lány.
Bobo hősíesen viselte a mai napot. Nagyot aludt a teraszon, majd hosszan eljátszott magában, hogy betegápolhassak. Estére ő is jól elfáradt és már húzza is a lóbőrt a szobánkban hirtelenjében felálított utazóágyban. (Visszaköltöztettük, így is próbáljuk minimalizálni a fertőzésveszélyt.)

2011. február 6., vasárnap

Az új kabát életre kel

Költözés

Végül tegnap délután elszántuk magunkat a nagy lépésre és átköltöztettük Bobeszt Luca szobájába. Lesz, ami lesz, itt az ideje kipróbálni. A kétgyerekes altatás mikéntjéről korábban már tudakozódtam baráti és ismerősi körökben, de választanunk nekünk kellett. Miután mindenki szépen megtisztálkodott én Bobesszal átvonultam a gyerekszobába, hogy nyugodtan, félhomályban szopizzon és elaludjon. Ez alatt az idő alatt Gabesz a mi szobánkban mesélt Lulunak, majd nem sokkal azután, hogy én kijöttem a gyerekszobából, átkísérte és lefektette a lánykát. Minden ment, mint a karikacsapás. Aztán nem sokkal 11 után Boboka felsírt, jó hangosan. Kettessével szedtem a lépcsőfokokat felfelé, hogy még mielőtt Luca felébred, gyorsan elcsendesíthessem némi szopival a kis legényt. Lulu ugyan valamit érzékelt a hangokból, mert nagyon forgolódott az ágyában, de sikerrel jártam, nem ébredt fel. Legközelebb csak reggel fél 6-kor mentem át szoptatni, az ifjú úr hason kinyomva magát hangosan beszélgetett az állatkáival a rácsvédőn. Szerencsére visszaaludt, így én is visszatérhettem az ágyamba, ahol csak nagyon nehezen jött álom a szememre. A következő ébresztő reggel 7 körül volt, Boldizsár ugyanis hangosan kurjongatott a kiságyában. Luca felébredt rá, de miközben Bobeszt készültem átvinni hozzánk, mondtam, hogy még feküdjön csak vissza és aludjon és így tett. :D Bezzeg Bobo csak lökte a sódert, Apa is felébredt rá. Én meg annyira álmos voltam, hogy sikerült még vagy egy fél órát elszunyókálnom mellettük. Remélem, a jövőben sem lesz nehezebb esténk.