2011. október 15., szombat

Napsütéses őszi délelőtt

Hideg, deres reggelre ébredtünk, de szerencsére 10 körül már nyoma sem volt a reggeli ködnek és a Nap is előbújt. Kihasználtuk a szép időt és családilag elkerekeztünk a Dunapartra. Luca Apkó bringáján rugózott, Boldizsár pedig velem utazott. Jót tekertünk, útközben láttunk kutyaiskolát, a part mentén úszkáló kacsákat és legelésző lovakat. Kellemes délelőtt volt.

Ülünk a vonaton, ülünk a vonaton ...

Tegnap végre ellátogatott Hozzánk Fábi és Ilka. Felbuzdulva a napsütésen a gyerkőcöket jól beöltöztettük és az egész délelőttöt a játszón töltöttük. A mozgás és a friss levegő hatására ebéd után jót aludtak a manók, így mi is tudtunk Ilkával egy kicsit beszélgetni. Délután, amíg Öcsi még aludt a nagyok örömmel festettek. No nem a házat, hanem az őrségi agyagból kiszaggatott és megszárított formákat. Aztán, ahogy magukhoz tértek a csemetéink hamar birtokba vették az egész nappalit. Persze Öcsi sem maradt ki semmiből, kirámolta a dobozokat és szokás szerint mászókának tekintette az összes berendezési tárgyat.

2011. október 12., szerda

Bölcsi és délutáni (nem) alvás

Boldizsár továbbra is nagyon lekesen jár (lassan tényleg gyalog megy odáig) a bölcsibe. Reggel négykézláb rohan fel a lépcsőn és türelmetlenül várja a bebocsátást a Szederinda ajtaján. Gyors vetkőzés, puszi és már megy is a dolgára. Luca reggelente még tiltakozik - "Nem akarok bölcsibe menni."-, de ez inkább már csak nekünk szól. Az elválás tőle azért nehezebb és továbbra is nagyon ragaszkodik a cumijaihoz. Reggelente, amikor mgérkezünk, Vali néni még gyakan főz, Luca ilyenkor örömmel csatlakozik hozzá. Legutóbb még a titkos kamrába is bemehetett a zöldségekért, sőt répakóstolót is kapott. Napközben továbbra is aktívan részt vesz a foglalkozásokon, ebédre elfárad, ilyenkor gyakran pityereg. Sajnos az alvással továbbra is vannak nehézségek. Előfordul, hogy egyátalán nem alszik, csak csendben pihen az ágyában vagy alig fél óra elteltével felsír és már nem lehet visszaaltatni ... Persze a fáradtság aztán délutánra tetőzik és jön a szokásos nyafi és hiszti. Otthon, ha mi vagyunk vele, továbbra sincs gond az alvással, de újabban Áginak sem alszik el. Remélem, még néhány hét, esetleg hónap és hozzászokik az új helyzethez és beáll a napirendje. (Tegnap sikerült 1,5 órát aludnia a bölcsiben és ez meg is látszott rajta. Hazafelé (és este is) jókedű volt, ezért még egy játszóterezést is sikerült beiktatnunk.)

2011. október 11., kedd

A három kismalac

Szombat reggel Lulu jókedvűen ébredt. Hamar csinosba öltözött és már mehettünk is kettesben a bölcsibe a Majorka Sínház bábelőadására. (Akicsilányszépségemindenkit elvarázsolt, remélem, sikerül beszereznem néhány róla észült képet.) A "tornaterem" hamar megtelt a szülőkkel és csemetéikkel, mi az első sorban a szőnyegen foglaltunk helyet. Lucát teljesen elvarázsolta a játék, szinte le se vette a szemét a bábokról és a színészekről. Hazafele aztán a saját szavaival elmesélte a történetet és lelkesen bemutatta, hogyan fújta el a farkas a malcok házát és hogyan hapcizott a szénanáthás Röfi a szalmától. Kedvence Nyafi a pöttyös ruhás malac kislány lett, vele az előadás végén szmélyesen is megismerkedett. Jól éreztük magunkat, folyt.köv. "Legközelebb Apuval jövök és Te maradsz otthon Bobóval."