2011. december 9., péntek

Kisütött a Nap

Reggel alig hittem a szememnek, mikor megláttam az első napsugarakat. Reménykedtem, hogy szép időnk lesz és hosszú idő után újra kijutunk a játszóra. Megreggeliztünk, játszottunk, manócskát készítettünk, miközben a Nap egyre szebben sütött és a levegő is kezdett felmelegedni. Miközben befutott Ilka Fábival mi is felöltöztünk, hogy rögtön indulhassunk levegőzni. A nagyok biciklin tekertek, mi gyalog - részben Öcsi is - mentünk.
A játszón aztán mindenki nagyon eleven volt. Boldizsár a dinón lovagolt, majd Fábival és Lucával csúszdázott. Természetesen most is nagy vagány volt, csúszott ülve és hason is, amennyit csak bírt. Gyors tízórai a hintában, majd homokozás és homokdobálás következett, közben szép számban érkeztek még a csemeték anyukájuk társaságában.

Felcsendült a déli harangszó, Lulu pocakja is jelzett, ideje volt hazamennünk. A meleg gulyáslevesből mindenki repetázott és a borsófőzelékből is csak egy kis tál kóstoló maradt Gabesznak. A jól megérdemelt délutáni sziesztára is sor került, amíg én Ilka társaságában zabsütit sütöttem uzsonnára, az aprónép, kivétel nélkül, húzta a lóbőrt. Alvás után maradt még idő a közös játékra és mesélésre is. Luca és Fábi nagyon hamar egymásrahangolódtak, önállóan akcióztak, utánozták egymást és amit csak lehet közösen, együtt csináltak. És persze, Öcsi is bekapcsolódott, ahol tudott, vagy csak "távolról" élvezte a nagyok vidám játékát és kihasználta anya szabad karját.

Kinyílt a kilencedik zsákocska is

Amikor az adventi naptár zsákjait töltöttük meg külön figyeltünk arra, hogy az adott csomagot, melyik nap fogják kinyitni a gyerekek. December 9 péntek, ami azt jelenti, hogy nincs bölcsi és anya nem dolgozik, vagyis együtt töltjük a napot. Mára éppen ezért egy kreatív csomagot készítettem össze, volt benne két hungarocelgolyó, két levágott recycling papírhenger, előre kiszabott és megvarrt manósipkák, illetve kivágott manóruhák a hozzájuk tartozó gombokkal.
Kora délelőtt neki is álltunk a közös alkotásnak, aminek az lett a vége, hogy Öcsi megkaparintotta és kiborította a kreatív dobozt (ebben rejtőznek az ecsetek, festékek, gyurmák, formák, ollók, ragasztók, stb.), majd jól eljátszott az egyes eszközökkel, természetesen Luca rövid időn belül csatlakozott hozzá, majd inkább kedvenc elfoglaltságának a vágásnak hódolt, miközben engem lelkesen instruált. Elkészültek a manócskák, jól szórakoztam velük és a törpék rögtön megkedvelték őket, már meg is rágták a manósipkák végét.



Katicabogarak akcióban

2011. december 8., csütörtök

Bölcsis élet

Ahogy Csilla néni látja:
"Luca kezd megnyugodni. Egyre kevesebbet sír, a dolgaihoz még mindig nagyon ragaszkodik. Néha elfeledkezik a cumiról, de ha eszébe jut, kétségbe esik és keresi."
"A foglalkozásokon megint részt vesz. Éneklés közben már nem kapja el a tekintetét, ha ránézek, inkább mosolyogva figyel felemelt fejjel."
"Bobó a maga módján próbál résztvenni a dolgokban. Nagyon kedves, szeretetreméltó, sok ölelésre vágyik. Gyakran jön bújni."
"Nagyon szófogadó, de korából adódóan csak pillanatokig tud betartani dolgokat. Nagyon figyelmes és egész hosszú ideig képes koncentrálni. Sírni szinte alig-alig sír, nagyon próbál önállósodni."

Amit én tapasztalok:
Luca reggelente még mindig nem akar bölcsibe menni, elváláskor még gyakran sír, délutánonként meg - miután örömködött nekem - alig akar hazajönni. Egyre többször és egyre hosszabb ideig képes megválni a cumijaitól, ha fáradt, vagy valami "bánat" éri, keresi őket. Mivel délutánonként alszik vagy legalábbis pihen a bölcsiben a közös délutánok és esték is jobban telnek. Kiegyensúlyozottabb, kevesebbet nyafog, de továbbra is nagyon igényli a figyelmet és a szeretgetést.
Bobó általában jókedvűen ébred, az utóbbi napokban a hajnali szopizást követően reggel nem igényelte az összebújást. A bölcsibe most is vidáman készül, a búcsúzásra gyakran nem is kerül sor, mert rögtön megy a dolgára. Amikor megérkezem, függetlenül attól, hogy épp mit csinál - eszik, játszik - azonnal abbahagyja és kitörő örömmel repül hozzám. Utána vagy rögtön cicizni akar, vagy mintha ott se lennék megy vissza játszani; nehezen tudunk hazaindulni. Itthon, attól függően, hogy délután mennyit aludt, vagy fáradt és nyűgös, vagy őrült spanyol módjára nyakatekert akrobatikus mutatványokat végez a lakás összes pontján. Az ölelgetést, összebújást, közös hancúrozást nagyon igényli.

Recycling katicabogár

Mire jó egy görög joghurtos doboz? Teknősbéka már készült belőle korábban, holnap katicabogarakat csinálunk Lucával és Boldizsárral.

2011. december 7., szerda

Búcsúmese

Hamar eltelt a 10 nap amíg Ildi itthon volt. A korai kelés miatt tegnap/ma nálunk aludt, így este Lucától mesével búcsúzhatott. A kiscsaj meglepő módon hamar a szívébe zárta, nagyon korán megnyílt, holott most találkoztak először. A reggeli első kérdése is az volt hogy Ildi hol van, majd amikor mondtuk hogy már repülőn, ment az ablakhoz hogy integethessen neki.


2011. december 5., hétfő

Vásárfia

Bobó miután elfogyasztotta a piros nadrágos mézeskalács mackót

Csak csajok

Reggel miután Ildire hagytuk a házat és Ágira az Öcsit, nyakunkba vettük a várost Luluval. Az első utunk - hév, metró, közben sok-sok mozgólépcső - a gyermekkardiológiára vezetett. Szerencsére időben érkeztünk és várakoznunk se kellett sokat, amíg sorra kerültünk a kicsilány önállóan felfedezte a kicsiknek kialakított játszó részt. Semmi extra, egy leterített szőnyeg és néhány régi, innen-onnan kiszuperált játék; mégis jól lefoglalta a kicsilányt. Mikor szólítottak minket Luca ugyan megszeppent, de nagy bátran előre ment és önállóan ment be a doktor bácsihoz, alig két lépéssel mögötte persze én is követtem. A doktor bácsi rögtön a kezébe nyomott Lulunak egy bátor oroszlánt, hogy most ő lesz az ő kis segítője. A vizsgálat elég hosszadalmas volt - szetószkóp, ultrahank, vérnyomásmérés, ekg - , de Luca nagyon türelmes volt, ügyesen követte az utasításokat és egyszer sem görbült le a szája. A végén hatalmas dícséretet kapott, no meg, a kis hős három matricát is kiérdemelt. (Szívzörej tényleg van és az aorta is kicsit szűk, de a normál értéken belül van, ezért egy év múlva újabb kontroll javasolt. Összességében a manót makk egészségesnek nyilvánították.)
Éppen megszólaltak a déli harangok, amikor kiléptünk a kórház kapuján, ezért elindultunk ebédelni. Luca előzetesen halcskát szósszal rendelt, törtem a fejem, de nem jutott eszembe egy olyan hely sem a környéken, ahol gyors a kiszolgálás és halat is adnak. Végül elvillamosoztunk a Nyugatihoz és beültünk a Mekibe. Itt sem járt még Luca, nem csoda, mert én se vagyok itt gyakori vendég. Lényeg, hogy van halas szendvics és gyors a kiszolgálás. (Ez utóbbi csak részben volt igaz.) Vettem egy gyerek menüt (sajtburger, kis krumpli, almalé) és egy halas menüt (halburger, közepes krumpli, citromos tea). No és ebből mit evett meg a gyerek? A halat zsemle nélkül, sültkrumplit, az almalevet és egy kis teát.

Tele pocakkal, miután a mosdót is meglátogattuk felkerekedtünk a karácsonyi vásárba. (Újra pelus nélkül volt Lulu, ezért észnél kellett lennem; a hátizsákban egy teljes szett váltóruhát cipeltem és időnként rákérdeztem, hogy kell-e pisilnie.) Rögtön bevetettük magunkat a vásári forgatagba, Luca elsőként egy kis faházba szeretett volna bemenni, de sajnos azokat az árusok már mind lefoglalták. Sétáltunk, nézelődtünk, vásárfiát vettünk mindenkinek és lépten-nyomon a kürtöskalácsost kerestük. A beígért dessszertre nem kellett sokat várni, a hatlmas diós kalácsot rögtön melegében el is kezdtük majszolni. Úton a metróhoz még hallgatunk utcai zenészt (Furulyázást, de sajna csak egy dal erejéig, mert a fiatalember gyorsan odébbállt.) és kergettünk hatalmas szappanbuborékokat (Egy fiatal srác csinálta maga által fabrikált eszköz és egy lavór folyadék segítségével, hihetetlen látványos volt ahogy szálltak a szélben.). Hazafelé a kicsilány elpilledt, hozzábújva pihent, de nem aludt, sőt a hévtől hazáig gyalogot és itthon az élményektől teljesen feldobva mesélt, mesélt Áginak, majd a Ngayinak a telefonban és este Apucinak.
Nekem ez a nap felért egy igazi karácsonyi ajándékkal. Remélem még sok hasonlóban lesz részünk.,

2011. december 4., vasárnap

Boldizsár első szavai

Ezzel a bejegyzéssel régóta adós vagyok. Öcsi aktuális szókincse: cica, brumbrum, búú, csipcsip, ..uca (Luca), vauvau.

Gyerekkönyvtár

Pénteken könyvtárba mentem a gyerekekkel, gondoltam, jó program lesz ilyen pocsék időben. Lucát kb. 2 hónapja én irattam be azzal a céllal, hogy az amúgy nem kicsi könyvállományunkat időnként innen frissítjük majd fel. Lulu és Bobo hamar birtokba vette a gyerekrészleget, megnéztük az összes mackót, kipróbáltuk a golyóvezetőt, meséltünk és meséltünk, mégis a legnagyobb sikere a babahintaszéknek volt. A kicsilány és öcsi egész idő alatt felváltva trónolt benne. Végül három új könyvvel - A majom mamája, A bili ügy, Paulí - tértünk haza, amiket azóta rendszeresen olvasunk.
Boldizsár is egyre többször "olvasgat" - idáig érdeklődése elsősorba a könyvek pakolására terjedt ki - nagy kedvencei A török és a tehenek búúújai és virágai, valamint A jó éjszakát, Annipanni brumbrumja és cicája lettek.