2012. október 23., kedd

Seholsziget Élménypark

Korán érkeztünk, a köd még alig szállt fel; a parkolóból vezető úton két csodaszép paripát láttunk, akiket Luca bátran meg is simogatott. Mielőtt elértünk volna a park bejáratához még kívülről megcsodálhattuk a Postakocsi Vendégházat kertjében a kemencével. (Nagy kár, hogy nem alakítottak ki benne családi apartmanokat, csak a csoportokra - 2 x 15 fő - gondoltak.)
Kezünkben a családi belépővel (2000Ft) három különböző méretű kapu hívogatott minket befelé, az egyik hagyományos "hidat", a másik függőhidat rejtett, a harmadik mögött egy láncos "árok" volt. Mi az ingatag fagerendákon keltünk át a gyerekekkel, kár, hogy túl nagy volt a rés közöttük, mert segítség nélkül nekik nem lett volna biztonságos az átkelés. Elsőként a lovaskomplexumot tekinthettük meg - az istálló üres volt, bemutató nem volt, érkezésünkkor lovagolni még nem lehetett. (Később aztán lehetett kocsikázni (600Ft/fő)és lovagolni (600Ft/fő) is - mi kihagytuk.) Utunk az indián tábor felé vezetett tovább, egy korábbi tábortűz hamvai körül szépen faragott székek és egy trón állt, kissé arrébb sorakoztak a wigvamok, amik modern (van benne villany, és jó néhány rendes ágy) szállásként funkcionálnak táborozó gyerekeknek. Ezt néhány melléképület követte, amik közül az egyikben minijátszóházat rendeztek be.
Bujócska
 Mi elég hosszan időztünk ezen a 8 nm-en.Majd jegyet váltottunk (600Ft/fő) a vonatra, akarom mondani dottora - az ülések párnái csuromvizesek voltak - és tettünk egy kellemes fél órás utat a környéken. Visszatérve elmentünk felfedezni a Mini Állatkertet (papagáj, kakadu, fácán), az Állatsimogatót (két bárány és egy állítólag nem túl barátságos láma), majd a játszótereket. Az első 4-10 éves gyerekeknek lett kialakítva labirintussal, kosárhintával (ez úgy néz ki mint egy fonott méhkaptár, Lulu nem akarta kipróbálni). Nagyon mutatós, hátránya, hogy a szülő nem mehet be és fizikailag nem is nagyon tud bejutni segíteni a gyerekének. Márpedig nekünk ugye van egy bátor, de csak 2 éves és egy majd 4 éves, de bátortalan gyermekünk. Mondanom se kell, hogy végül csak Boldizsár csúszdázott néhányat. A másik játszón több hinta és egy kézihajtányos fa körhinta is volt, no meg csúszda és homokozó. Mire ideértünk a lurkók fáradtak és éhesek voltak, ezért nem teszteltük a játékokat, de megkóstoltuk a gulyáslevest és a sült csirkét. (Miután sorban álltunk, hogy leadjuk a rendelést és kifizettük az ételeket, sorszámot kaptunk, helyet kerestünk, begyűjtöttünk egy etetőszéket és vártunk és vártunk. Lassú volt a kiszolgálás, az épületben csak kézmosási lehetőség volt, de az ebéd finom volt.) Amíg várakoztunk, Luluval megnéztük a kézműves foglalkozást (600Ft/fő), hogy érdemes-e részt venni rajta; kihagytuk. (A munka egy szépen kialakított teremben folyt, a gyerekek szülőkkel együtt egyetlen asztal köré csoportosultak és egy hölgy útmutatása alapján próbáltak ügyeskedni.) A hazaút előtt még visszatértünk egy rövid időre a "játszóházba", ahol Gabesszal és Grétával közösen ugrálhattak a törpék.
Kik döntötték föl a váramat?

Hazaindulás előtt
Összességében mesés környezet, megannyi kihasználatlan lehetőséggel. (www.seszi.hu)

2012. október 22., hétfő

SK gomba




Gombásztunk

 Kata kolléganőm -apukája, Gyuri bácsi "gombaszakértő" - családi gombászásra invitált minket a budai erdőbe. A gyerekek már nagyon várták, Lulu a kis fonott kosarával, Bobó pedig egy homokozóvödörrel indult útnak, amit a séta elején jól telepakolt tobozokkal.
A társaság hamar szétszakadozott, volt, aki az út mellett próbált szerencsét, volt, aki beljebb merészkedett. A gyerekek felváltva voltak éhesek, szomjasak, fáradtak; így hamar megpihentünk és előkerült a tízóraira szánt alma is.
Pihenő erdei manó
 Gabesz gyönyörű őzláb gombát talált, aminek sikerén a kicsilány is nagyon felbuzdult, lelkesen tört utat magának az erdőben. És bizony aki keres, az talál. Miután Gyuri bácsi megszakértette a gombákat, kiderült finom csemegére bukkant a kisasszony.

Gyuri bácsi gombaszakért
 Alig fél órával a déli harangszó előtt sűrűsödni kezdtek a gyermeki fennhangok, ezért mi visszafordultunk. Félúton az autó felé még jócskán elidőztünk az odaúton felfedezett kis erdei játszón, gyönyörködtünk a gyerekek mosolygó arcában és az ősz színeiben.
Erdei játszó
A "szakácsnőnk" elutazott, így  - Ákos ajánlására - módunk volt kipróbálni egy közeli kis olasz éttermet (www.cafealessio.hu), ahova bizton állíthatom, hogy vissza fogunk még térni.

2012. október 21., vasárnap

Családi tökölődés

I. felvonás

II. felvonás

és az eredmény