2010. február 20., szombat

Itt "járt" Olivér


Na persze még nem a saját lábán jött, de már csak idő kérdése az egész, hiszen jó ideje már Ő is áll és kézenfogva sétáltatja magát Vikivel. Oló igazán belevaló vagány kis legény, akinek hatalmas az étvágya, sokat mosolyog és bizony az akaratát is hatékonyan kinyilvánítja.


És óriási tempóban utánozhatatlan csipőmozgás segítségével kergeti Lucát. :)



Anya alszik

Lassan egy hete, hogy Luca beköltözött az új szobájába és csodák csodája három napja végigalussza az éjszakát. Ráadásul az utobbi két alkalommal csak reggel 8-kor ébredt, amikor már nemcsak a szonszéd bácsi kakasai, hanem a másik szobában a T. Szülők is hangosan kukorékoltak :D Bízom benne, hogy még sok-sok ilyen csodás éjszakában lesz részünk.

Szilvásgombóc







2010. február 15., hétfő

Luca szobája

Hihetetlen, de eljött a nagy pillanat, felavattuk Luca szobáját. Még most sem tudom ki izgul(t), szorong(ott), aggódik(ott) a többet azon, hogy tegnap Lulu végre külön szobát kapott. Ági megvarrta a függönyt, Apa és Gábor átpakolta a kiságyat és a pelenkázót, Anya kitakarított, Luca meg birtokba vette a szobát. No persze, nem ment ez olyan simán. Először a délutáni altatás következett az új helyen. Manócska persze nem akart cicin elaludni, megpróbáltam betenni a kiságyba és ott altatni. Sírás, ringatás, sírás, ringatás ... végül mély álomba zuhant a kimerült gyermek. Nagyot aludt és nem sírt fel, mosolygósan ébredt. :D Aztán este már a kiszobában zajlottak a fürdéshez az előkészületek, Luca fülig érő szájjal pucéran rohangált, élvezte az új helyet.

Fürdetés után szokatlan módon az öltöztetés nem a nagyágyban, hanem a pelenkázón zajlott és az átmeneti "kanapé" játéktérnek is alkalmatlan volt. Reménykedtem, hogy Lulu jól elfáradt, ezért az esti szopit gyors elalvás követi. Végül kb. 1 órát tartott az altatás. Az éjszaka egész jól alakult, Luca "csak" 3/4 4-kor fújt ébresztőt. Átbattyogtam hozzá és bevittem a közös ágyba, ahol egy ki szsopi után reggelig aludt.

2010. február 14., vasárnap

Felfedeztem a plazat

Végre elérkeztünk lakberendezésünk azon pontjához, amikor sikerült eldöntenünk, hogy milyen beépített szekrényt is szeretnénk a folyosóra. A tolóajtós megoldásban már biztosak voltunk, csak a megfelelő ajtót és a belevaló polcrendszert kellett kiválasztanunk a cég bemutatótermében, ami történetesen az egyik pesti plazaban van. Egy egész jó kis éjszaka után, késői közös ébredést követően megreggeliztünk és felkerekedtünk. (Én már előre tartok az ilyen autós kiruccanásoktól, mert Luca ált. végig ordítja az utat, amitől Apa kellőképp feszült és ideges lesz és mire célba érünk idegileg kész az egész család.) Manócska csak az út végén kezdett pityogni, majd köhögni, végül, miután leparkoltunk, kidobta a taccsot. :( Váltóruha hiányában csak megszabadultunk a pulcsikabáttól és letörölgettem a pólóját, egyszóval kicsíptük magunkat a plazazashoz. A hatalmas tér, a csillogó fények, a plakátok, a sok ember, kicsik és nagyok, a színes kirakatok teljesen elvarázsolták Lucát. A kedvéért még az állatkereskedésbe is betértünk, ahol megcsodálhatta a halacskákat, törpenyulakat, színes papagájokat ... Azt meg persze külön élvezte, hogy a saját lábán fedezhette fel ezt az új világot.Na, rendszert azért nem csinálunk belőle. ;o) Sikeresen kiválasztottuk az ajtót, majd megebédeltünk. Lulu bébiételt evett, amit a kérésemre egy moslygós kedves eladónő meg is melegített. Persze Prücsök lekelesen kóstolgatta az én török pitémet is, de azért a nagyját meghagyta nekem.