2011. június 25., szombat

Művelődünk

Úgy láttuk ideje bővíteni Luca kis könyvtárát néhány "komolyabb" darabbal. Berg Judit: Micsoda idő! című mesekönyvével délutánonként, amikor még Boldizsár alszik, ismerkedünk. Olvasás közben meg-megállok, hogy segítsek Lulunak követni az eseményeket, ilyenkor kérdéseket teszek fel neki, hogy lássam érti-e miről is szól a mese, szükség esetén elmondom más szavakkal az elhangzottakat és közösen össze is foglaljuk a történetet. Igazán remek a kicsi lány memóriája és a kombinációs készsége is jól megmutatkozik. Bartos Erika: Zakatoló című verseskönyve is nagy sikert aratott. Luca élvezettel hallgatja az egyszerű gyerekverseket és örömmel fedezi fel az adott műhöz kapcsolódó rajzot is. (Őszintén szólva nekem nagyon kellemes csalódás ez a kötet. Az Anna, Peti, Gergő sorozat után nem számítottam ilyen színvonalas könyvre.)
Boldizsárt leginkább a tesó első könyve, Pötyi, a katica története varázsolja el (ez egy ujjbábos kis mesekönyv), de élvezi A telhetetlen hernyócska és Miffy az állatkertben meséket is, főleg Luca előadásában. :)

Bobó baba etetése



2011. június 23., csütörtök

Újabb fogacska

Mára kibújt Boldizsár harmadik, jobb felső középső, foga. :)

Bújócska

2011. június 21., kedd

Életünk a Városmajorban

A gyerekek hamar megszokták az új környezetet, nem úgy a szüleik, akiket zavar a közös szoba, az éjszakai ébredés, a hangzavar, a szmog, a bezártság ... és már nagyon szeretnének újra otthon lenni. A napirendünk hamar kialakult, ha az idő engedi délelőtt délután játszózunk a Városmajorban. Szerencsére nem lakunk messze a játszótól, kb. 15-20 perc séta, amit Anya játékokkal felpakolva még babakocsis Boldizsárral és háti Lucával is viszonylag könnyedén teljesít. Az első pár napban Lulu feltérképezte magának a játszót és mára már Öcsivel együtt otthonosan mozog benne. Az elsődleges kedvenc a babahinta, amiből kettő is van, így néha a tesók egyszerre is tudnak hintázni. (Amint felébredt Bobó a délelőtti 45 perces alvásából Luca első dolga, hogy meghintáztassa az öccsét, aki szerencsére élvezi a mókát.) A homokozókban is sok időt töltünk, Boldizsár itt lelkesen gyakorolja a négykézlábazást, álldogálást, ülést és természetesen az ízeket is, homokot, lapátot, gereblyét, hajót, kavicsot, ágat, stb kóstol. Luca élvezi a kis csúszdát, amire egyedül is fel tud menni (már előlről is) és a hatalmas teknősbékát (ez olyan mint egy domb és csigavonalban fel lehet rá sétálni, no meg keresztben felmászni), amiről be tud csúszni a fenekén a homokozóba. A mászókák különösebben továbbra sem izgatják, egy alkalommal ugyan sikerült rávennem, hogy felmásszon (utánam) a létrán és lecsússzon a nagy csúszdán, de azóta semmi.
Újabb kis barátokat egyenlőre nem szereztünk, aminek leginkább az okait abban látom, hogy kevesebb a "törzsvendég", vannak már kialakult baráti társaságok, illetve az emberek itt sokkal kevésbé nyitottak. Lucának hiányoznak a játszópajtásai és ugyan örömmel eljátszik Boldizsárral egyre gyakrabban hozza magával valamelyik kis babáját vagy állatkáját is.
Alvás - a helyzet rákényszerített arra, hogy végre próbáljam összehangolni a gyerekek alvását, ez nagyjából sikerült is. Boldizsár általában 6-7 fele kel és délelőtt már többnyire a játszóra menet fél 10 fele elalszik. (Ha 10-ig nem alszik el Tökmag, akkor bizony már nem hagyom délelőtt aludni, mert akkor lőttek a délutánnak.) Kb 45 perc múlva magától ébred (néha kicsit segítünk neki Lucával), majd ebéd után némi játékot és mesét követően fél2-2 körül kerülnek ismét ágyba a csemeték. Az alvásidőben, hogy nem kell főznöm, mert Gabesz hozza az ebédet, kevesebbet kell foglalkoznom a háztartással, így jut időm hosszú idő után újra az olvasásra is. (Kár, hogy nem bírom sokáig menza kaját, a tegnapi főzőcskézés el is vitte a pihenőidőmet.)