2014. augusztus 30., szombat

2014. augusztus 28., csütörtök

Sátraztunk Dömsödön

Azt terveztük, hogy idén egyszer nyáron is meglátogatjuk Ágiékat és egy-két éjszakára sátrazni is megyünk. Rájöttem, hogy ez a két dolog akár össze is köthető. A bátyáméktól kaptunk kölcsön sátrat, szivacsokat, így megvalósíthattuk a tervünket.

Szerencsére szombaton hét ágra sütött a Nap, így amíg felszáradt a föld a sátorveréshez nyugodtan csónakázhattunk, fürödhettünk, horgászhattunk.


A sátorállítás után ismét hajóra szálltunk, hogy megtapasztalhassuk mi is milyen jól főznek a strand melletti büfében. (Ilyen finom, U alakú sültkrumplit és hekket még nem ettem.) A gyerekeket bár lefekvéskor még nagyon lekötötték a beszűrődő hangok a fáradtságtól hamar elaludtak. Rég aludtam, akarom mondani próbáltam aludni, ilyen hangos madárcsicsergésben. :)
Másnap még horgásztunk is pecabottal és hálóval is. A gyerekek nagy örömére fogtunk is néhány kis snecit.

Keszthelyen jártunk

A Balatont idén sem hagytuk ki. Keszthelyen bérletünk a barátainkkal egy nagy apartmant, ami nem volt se jó, se rossz. Sajnos az időjárás nem volt túl kegyes hozzánk, összesen két nap tudtunk csak fürdeni,ezért a strandra (Libás strand) többnyire inkább csak játszóterezni bicajoztunk ki. Pedig remek kis strand volt nagyon kedves vendéglátókkal és egész finom ételekkel.
az első önálló fagylaltvásárlás után
Szerencsére Keszthely és a környék elég programot kínált. A Festetics kastélyból a gyerekeket leginkább a szökőkút, a kerti kisvasút és a Pálmaház hatalmas hibiszkuszai ragadták meg. Nekem a legnagyobb élményt az esti szabadtéri színházi előadás jelentette. A darab is egész jó volt (Centrál Színház: Függöny fel!), de az igazi élményt a szemerkélő esőben, virágos ágytakaró alatt való anyák fagyoskodása adta. (Mióta Luca megszületett csak gyerekdarabokat láttam.) Augusztus 20-dikán a gyerekek nagy-nagy örömére volt ugrálóvár, golyó, élő zene, tánc, krumplichips és végül megnézhették életük első igazi tűzijátékát is partról.


A városban csak egyszer jártunk, akkor sem jutottunk túl messzire, mert Lucát az óriásbuborékok, Boldizsárt pedig gyerekkorunk kisautója varázsolta el.
 

Sümeg várát is bevettük (Luca gyalog, Bobó Apa lovon), épp jókor, mert a várjátékokra érkeztünk. Láttunk sólyomröptetést, bábelőadást, íjászbemutatót, boszorkányverést, volt még állatsimogató, zene, no és persze kürtöskalács, perec és ráadásként diós-mákos patkó.
Ellátogattunk vasárnap a Káptalantóti piacra, ami valóban különleges a maga nemében. A helyszínt igazán különlegessé teszik az eldugott romok és sziklák, a nagy fák, a zegzugos ösvények. Sokan sokféle portékát kínáltak, mi végül csak sajtot és a gyerekeknek vásárfiát (fa kardot és pöttyös szoknyás nyuszit) vettünk. Nagyszerű ötlet, hogy kiállítottak képeket és pénzért ugyan, de volt a gyerekeknek kézműves foglalkozásra is lehetőség. A napot az tette emlékezetesebbé, hogy visszafelé lerobbant az autónk.
készülnek a nemezlabdák
 Hamar elrepült a másfél hét. Utolsó nap búcsúzóul még gyönyörű napsütötte este séta-hajóztunk is egyet.
matrózok
szerelmesek

ők még nem