2009. november 6., péntek

Újabb fogacska

Szerdán kibújt Luca ötödik (alsó) fogacskája. Legalábbis a hegyét már érezni.

Öt óra anyan nélkül

A majd 10 hónap alatt most először fordult elő, hogy két-három óránál több időt voltunk Pocakkal egymás nélkül. A nagy eseményre már lassan egy hónapja készítettem magam lelkileg. Vajon mi lesz Vele nélkülem? Végig sírni fog? Apukája hogy fogja bírni? Hajlandó lesz enni? El tud majd nélkülem aludni? ... Aztán eljött a pillanat, amikor útnak kellett indulnom magam mögött hagyva teli pocakkal egy békésen alvó kicsi lányt és apukáját. Nehezen, érzelmileg feldúlt állapotban indultam útnak.
Egy kedves ismerősömet szeretném itt idézni, aki olyan nagyon frappánsan megfogalmazta, hogy mi is játszódott le bennem.
"ha én ... nélkül megyek vhova, akkor olyan érzésem van, mint egy kamasznak, aki nem tud mit kezdeni a kezével és úgy általában a testével, dobálom a tagjaimat és zavarban vagyok és folyton azt érzem, vmit elhagytam, mondjuk a táskámat, vagy ilyesmit, közben meg tudom, hogy ami hiányzik az a gyerekem ."
Ugyan az öt külön töltött óra alatt apa és lánya jól szórakozott és jómagam is kikapcsolódtam, este egy síró gyermek várt haza, mert aludni továbbra is csak anyával, szopizással tud.