Oviból hazafelé jövet mindig kibeszéljük az aznapi eseményeket. Az esetek nagy részében Lulu beszámolója arról szól, hogy kivel (Dani, Regi, Gergő), mit játszott és mi volt a menü. Később otthon arról is mesél, hogy milyen foglalkozás volt, mit találtak ki nekik az óvónénik. Imádja a papírra rajzolt hóembert, amit papírgalacsinnal lehet dobálni, vagy a bohócot, aminek a szájába kell betalálni a labdával, élvezi a társasjátékozást, rajzolást, festést és továbbra is boldog, ha tornaórájuk van. (Minden nap van testmozgás, de heti 1-2 alkalommal a tornateremben mozognak, amit a kicsilány nagyon szeret. Jelenleg az egy lábon való ugrálást gyakorolja lelkesen.) A színezés terén nagyon sokat fejlődött és a rajzaiban is egyre több a felismerhető figura. És, ami a legújabb, ált. altatáskor, egy kis verssel vagy énekkel örvendeztet meg.
Tegnap nagyon lelkesen, szinte hibátlanul, elmondta a "Jancsi bohóc a nevem ..." című Gazdag E. verset. (Készülnek a Farsangra.) És ma a kedvemért, elismételte a kedvencemet is.
Íme a vers:
"Egy, kettő, három, négy
Te kis cipő, hová mégy?
Kipp, kopp, kopogok,
Óvodába ballagok."
Láthatóan magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb az óvodai környezetben, a reggeli sírás is elmaradni látszik. Mindkét óvónénijét és a dadusát is szereti, a kedvence Kati néni, őt mostanában már kisebb-nagyobb ajándékokkal (rajz, lufi, cukorka) lepi meg.