2011. december 28., szerda

Betegecske Karácsony - Mami érkezése

Reggelre Luca jobban lett, de azért még nem mehetett ki a vonatállomásra a Mami elé, akit már nagyon várt. Reggeli után aztán végre megérkezett Mami Apával, míg Luca kitörő boldogsággal fogadta, Bobó - rá kevésbé jellemző módon - inkább kicsit megszeppent elsőre. (A kicsicsaj mostanában egyre többször, egyre intenzívebben fejezi ki szavakkal és mozdulatokkal is az érzéseit. Hisztizik, toporzékol, nyomatékosításul toppant a lábával, vagy rácsap valamire a kezével, bújik, simogat, ölelget és édes cuppanos puszikat osztogat.)


Az angyalkák ajándékának most is nagyon örültek a gyerekek. Miután Gabesz összeszerelete a kis konyhát, Luca és Bobó rögtön nekiálltak az ebéd elkészítésének. A délután Mami aktív részvételével telt, énekelt, mondókázott a gyerekeknek, leste Boldizsár félelmetes akrobatnutatványait a csúszda tetején és meséket olvasott Lucának.


Estére Luca jobban lett, de Gabesz elkezdett köhögni és a helyzet az éjszaka csak fokozódott. Boldizsár nagyon megküzd a 12. rágófog kibújásával, többször felsírt és csak hosszas cicizéssel lehetett néhány órára megnyugtatni és álomba ringatni.

Betegecske Karácsony - Szenteste

No nem kell ám rögtön valami extrém dologra gondolni, a cím pusztán arra utal, hogy Karácsony ide vagy oda bizony benyeltünk valami vírust. Luca 23-ra lett beteg, a kórisme láz, köhögés, orrfolyás, ennek megfelelően a kisasszony hangulata pocsék volt. Reménykedtünk, hátha 24-ére jobb lesz a helyzet. A reggeli időszak biztatóan alakult, de délutánra ismét jól felszökött a láza, kúpot adtunk neki, mert az gyorsabban hat. Hát hatott is, a kicsi lány majd másfél órán keresztül sírt, nyafogott, fájlalta a popóját - mindeközben a fiúk már teljes glanzban vártak ránk - nem akart semmit. Végül csak sikerült csinibe öltöznünk, épp időben, hogy meghalljuk a csengettyűszót, ami az angyalkák távozását, a karácsonyfa és az ajándékok érkezését jelezte. A gyerekeket most is elvarázsolta a fa, Boldizsár azon nyomban közelebbi ismeretséget is kötött vele. Első dolga volt leszedni a labdákat, akarom mondani gömbdíszeket. Még szerencse, hogy tavaly műanyag gömböket szereztem be, mert így nem okozott gondot, hogy a nappali minden egyes szegletébe szétgurultak a díszek, szerencsére a fánk elég formás, így "kopaszon" is jól mutatott. Eközben Luca a "Jaj, de fáj a popóm!" felkiáltások és némi pityergés ellenére beleharapott néhány mézeskalácsba és gondosan kibontotta az összes ajándékot. A legnagyobb sikere a csúszdának és a babzsáknak volt. Mire Gabesz elkészült az isteni vacsoránkkal (lazac diós bundában, krumplipüré) a gyerekek birtokba vették az egész nappalit és jól kimelegedteka nagy játékban. Luca tényleg nagyon beteg volt, mert alig evett valamit, a lazachoz hozzá se nyúlt, pedig köztudottan imádja a halat. Boldizsár bezzeg élvezte az életet, evett, ivott, jól mulatott. Estére mindenki jól elfáradt, nem kellett minket sem altatni.