2009. szeptember 23., szerda

Vacsora


Lulu -a legtöbbször- imád enni. A vacsora a nap egyik fénypontja, együtt a család, és élvezi hogy mindenki eszik. A babamenü jelenleg rizspép, barackturmix, barackdarabkák, nameg az elmaradhatatlan zsömle. Rá van kattanva, semmi más nem érdekli ha a kezébe adjuk. Eleinte még zsömle, de ahogy végigkóstolja, elveszíti a jellegét, szétesik, egy nyálas valami lesz. De nem baj, Lulu élvezettel ízlelgeti, harapdálja, és fülig ér a szája amikor sikerül egy darabot úgy megrágnia ahogy a nagyoktól látja.

Újra itthon


2 hónap 1 hét. Ennyi ideig éltünk máshol barátok jóvoltából. Közben szépült a ház, új nyílászárók, ajtók és falak lettek. Amíg nem itt éltünk, a hétvégi szentendrei kirándulások a nullára redukálódtak, de most hogy megint ilyen közel vagyunk, a vasárnap délutánt ott töltöttük. Lulu sajnos kissé nyűgös volt, mindenáron mászkálni akart, nem volt neki jó sem karban, sem a hordozóban hoszabb távon. A kávézóban kezdtük, aztán irány a hegytető, templomkert. Itt egy odvas fa tövében szopi, majd a zsebkendőnyi füvön játék. Gesztenye, falevél, fű egyre megy, mindent meg kell kóstolni...
Ezután, irány a játszótér a Bükkös patak partján. Mire odaértünk, kicsi lánykánk már fáradt volt, így kis hintázás után egy séta keretében próbáltuk altatni. 30
percet sikerült, úgy gondolhatta hogy nem tölti az idejét alvással ha olyan sok érdekes dolog van körülötte mint fák, levelek, kutyák, kispatak nomeg a gyerekzsivaly. Ekkor már későre járt, ideje volt indulni haza. A piacon még egy gyors négykézláb az asztalokon, aztán irány az autó és a régi-új otthon.