2011. szeptember 22., csütörtök

Most jött (jön) a neheze

Luca látszólag nagyon jól viselte a bölcsibe szoktatást, de ismerve kicsi lányunk érzékeny lelkét és erős anyai kötődését, tudtam, hogy a neheze még csak most fog jönni. Kisebb-nagyobb dolgokkal már jelezte, hogy bizony őt megviseli ez az új helyzet. A bölcsis napok utáni délutánok általában elég nehezen teltek, Lulu sokat nyafogott és hisztizett.
A héten - amiben biztosan nagy szerepe volt annak, hogy Öcsi lebetegedett és itthon kényszerültem vele maradni - fokozódott a remek hangulat. Hétfő este megbeszéltük, hogy holnap szokás szerint Apuval mennek a bölcsibe és uzsonna után megyek értük. Kedd reggelre Öcsi lebtegedett, így Gabesz csak Lucát, az esetleges fertőzést kerülendő, vitte a Szederindába. Napközben ugyan többször elszontyolodott, de bekapcsolódott a foglalkozásokba (szivárványt készített) és játszott a kis barátaival. Szerdán már nem akart bölcsibe menni és miután az egész délelőttöt gyakorlatilag végig sírta, felhívtak, hogy ha tehetem menjek érte ebéd után. Amint megtudta, hogy nemsokára érkezek kivirult; hazaúton elmesélte, hogy Csilla néni furulyázott, szedtek diót Danival és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy "sírtam is". Délután sikerült hosszabb időt kettesben töltenünk, alvás után szokás szerint összebújtunk, meséltem neki és elkészítettük gesztenyéből Kippkoppnak (Ő már előző nap megszületett két sünivel egyetemben) a szerelmét Tipptoppot. No meg, hogy Bobó is örüljön, ha felébred, ügyeskedtünk neki egy kukackát. Kora este aztán ismét ellátogatott hozzánk hisztimanó. Csütörtökön ismét nehezen ment a reggeli indulás, "Andival akarok menni!" "Nem akarok cipőt venni."A délelőtt a bölcsiben már jobb volt, de még sok volt a sírás. Mire érte mentem már túl volt az ebéden és épp nagyon nekikeseredett, sírt, hogy "Andit akarom!" "Hol van már Anyuci?" Itthon, amikor meglátta Öcsi bébiételét kijelentette, hogy Ő bizony éhes és Ő is ilyet kér. Szerencsére tudjuk, hogy nagy kedvence a halas babahami, ezért tartunk belőle itthon egyet-kettőt. Hát én bizony ezen nem fogok vele összevitatkozni, hogy most ebédeltél és hazafele még ezt vagy azt hamiztál, odaadtam neki a teljes üveget, aminek a nagy részét vidáman be is termelte. Az immár második ebéd után könnyen el tudtam vinni lefeküdni, de alig 1 óra múlva már sírva ébredt. Meglepetésként, hogy megkönnyítsem a délutáni ébredést és a szokásos uzsonna körüli "mást akarok" nyafizást, sütöttem egy nagyon egyszerű túrótortát. Sajnos a nagy örömben üröm is volt, mert a kicsicsaj hozzányúlt a forró sütőtálhoz és jól megégette két ujjacskáját. Volt nagy sírás. de a gyógyhab (Panthenol), a mesefigurás ragtapaszok, majd a bogyós ribizlilekváros torta hamar megnyugtatták. Késő délután Öcsivel együtt átmentünk egy C-vitamin bombára a szomszédba. Luca vidáman ugrabugrált a kertben, lelkesen szedte és tömte a szájába a szedret. Azonban ahogy hazajöttünk és beléptünk a lakásba újra indult a nyafi. Pénteken pedagógiai javaslatra ismét fél napot bölcsizett Lulu. Még mindig labilis volt lelkileg, de már csak nyafizott, sírás nem volt. Akítvan részt vett a kézműves foglalkozáson, ahol ablakot készítettek és játszott az udvaron. Délután megint csak keveset aludt és nem nagyon örült Zorka látogatásának, egész délután nyafizott, sírt és semmi sem tetszett neki. Persze ez nem "Orka" személyének szólt, hanem annak, hogy Anya már megint nem csak vele foglalkozik. (Pedig bizony Anyának is vannak igényei, mégha azok csak nagy ritkán is kerülnek előtérbe.) Remélem, a hétvégén sikerül megnyugodnia és érzelmileg feltöltődnie Manócskának.
A szívem többször megszakadt a héten, a könnyeim visszatartottam, mert valakinek erősnek, biztosnak, nyugodtnak kell lennie. Persze idegileg nagyon igénybe vesz Luca mostani viselkedése, érzelmi kitörései, fokozott anyai ragaszkodása és bizony néha nálam is elszakad a cérna.

2011. szeptember 20., kedd

Boldizsár beteg

Ma reggel Boldizsár lázasan ébredt, ezért itthon maradt velem. Valóban minden rosszban van valami jó, egész kicsi csecsemő kora óta most először voltam újra kettesben vele. Jó érzés volt most csak vele lenni, gondoskodni róla, dajkálni, játszani vele, altatni, etetni ...
Ebédnél Öcsi ismét lelkesen gyakorolta tudományát, egész komoly mennyiséget sikerült bekanalaznia a szájába és rejtélyes módon a fenekére.

Néha kell egy kis segítség

betalált
A dokinéni délután volt is nálunk; szerencsére semmi komoly csak egy csúnya megfázás. Mindenesetre az ifjú úr a héten valószínűleg itthon marad. (Lucát is megvizsgálta, Ő makk egészséges.)

2011. szeptember 19., hétfő

Szederinda 3. hét

Most már a rendes menetrend szerint, vagyis Gabesszal és csak kedden, szerdán és csütörtökön mentek bölcsibe a csemeték. Többnyire kicsit kukán, de örömmel mentek a bölcsibe, ahol gyorsan teltek a napok, a hét témája az alma volt. Hallgattak almás dalokat, tanultak mondókát és papírtányérból készítettek is egy szép pirosat. Boldizsár, hála a későbbi 7 körüli ébredésnek, most már jobban bírta a délelőttöt és Ő is a "nagyokkal" ment csak aludni. Szerencsére Lucának is sikerült minden nap szunyókálnia, de sajnos jóval kevesebbet alszik a bölcsiben, mint itthon, ami meg is látszik rajta délután-este. (Ugyan mindenki fél1-1 fele fekszik le, de Lulu csak jóval később alszik el, viszont felébred a többiekkel együtt.) Szerdára a kicsilány kis barátja Dani lebetegedett és nem ment bölcsibe, csütörtökre aztán még jobban megcsappant az amúgy sem nagy, átlag 8 fős, létszám. Luca szinte egész nap sírt, pityergett a bölcsiben, kérték, ha tudok, menjek érte hamarabb. Ő maga nem tudta azóta se megfogalmazni, hogy mi baja volt, valószínűleg most jött ki rajta a beszoktatás "stressze" ill. hiányoztak neki a beteg kis barátai. Talán ennek, talán másnak tudható be, de szinte egész hétvégén nyafogós volt, mindig mást akart vagy éppen nem akart semmit, zaklatottan aludt és már nagyon várta, hogy újra itthon legyünk. (Ma nagyokat aludtak és viszonylag jókedvűen, vidáman telt az egész nap. Lehet, Öcsivel egyetemben, most sikerült csak igazán kipihenni a sok új élményt és behozni a délutáni alváshiányt.)