Luca látszólag nagyon jól viselte a bölcsibe szoktatást, de ismerve kicsi lányunk érzékeny lelkét és erős anyai kötődését, tudtam, hogy a neheze még csak most fog jönni. Kisebb-nagyobb dolgokkal már jelezte, hogy bizony őt megviseli ez az új helyzet. A bölcsis napok utáni délutánok általában elég nehezen teltek, Lulu sokat nyafogott és hisztizett.
A héten - amiben biztosan nagy szerepe volt annak, hogy Öcsi lebetegedett és itthon kényszerültem vele maradni - fokozódott a remek hangulat. Hétfő este megbeszéltük, hogy holnap szokás szerint Apuval mennek a bölcsibe és uzsonna után megyek értük. Kedd reggelre Öcsi lebtegedett, így Gabesz csak Lucát, az esetleges fertőzést kerülendő, vitte a Szederindába. Napközben ugyan többször elszontyolodott, de bekapcsolódott a foglalkozásokba (szivárványt készített) és játszott a kis barátaival. Szerdán már nem akart bölcsibe menni és miután az egész délelőttöt gyakorlatilag végig sírta, felhívtak, hogy ha tehetem menjek érte ebéd után. Amint megtudta, hogy nemsokára érkezek kivirult; hazaúton elmesélte, hogy Csilla néni furulyázott, szedtek diót Danival és mintegy mellékesen megjegyezte, hogy "sírtam is". Délután sikerült hosszabb időt kettesben töltenünk, alvás után szokás szerint összebújtunk, meséltem neki és elkészítettük gesztenyéből Kippkoppnak (Ő már előző nap megszületett két sünivel egyetemben) a szerelmét Tipptoppot. No meg, hogy Bobó is örüljön, ha felébred, ügyeskedtünk neki egy kukackát. Kora este aztán ismét ellátogatott hozzánk hisztimanó. 
Csütörtökön ismét nehezen ment a reggeli indulás, "Andival akarok menni!" "Nem akarok cipőt venni."A délelőtt a bölcsiben már jobb volt, de még sok volt a sírás. Mire érte mentem már túl volt az ebéden és épp nagyon nekikeseredett, sírt, hogy "Andit akarom!" "Hol van már Anyuci?" Itthon, amikor meglátta Öcsi bébiételét kijelentette, hogy Ő bizony éhes és Ő is ilyet kér. Szerencsére tudjuk, hogy nagy kedvence a halas babahami, ezért tartunk belőle itthon egyet-kettőt. Hát én bizony ezen nem fogok vele összevitatkozni, hogy most ebédeltél és hazafele még ezt vagy azt hamiztál, odaadtam neki a teljes üveget, aminek a nagy részét vidáman be is termelte. Az immár második ebéd után könnyen el tudtam vinni lefeküdni, de alig 1 óra múlva már sírva ébredt. Meglepetésként, hogy megkönnyítsem a délutáni ébredést és a szokásos uzsonna körüli "mást akarok" nyafizást, sütöttem egy nagyon egyszerű túrótortát. Sajnos a nagy örömben üröm is volt, mert a kicsicsaj hozzányúlt a forró sütőtálhoz és jól megégette két ujjacskáját. Volt nagy sírás. de a gyógyhab (Panthenol), a mesefigurás ragtapaszok, majd a bogyós ribizlilekváros torta hamar megnyugtatták. Késő délután Öcsivel együtt átmentünk egy C-vitamin bombára a szomszédba. Luca vidáman ugrabugrált a kertben, lelkesen szedte és tömte a szájába a szedret. Azonban ahogy hazajöttünk és beléptünk a lakásba újra indult a nyafi. Pénteken pedagógiai javaslatra ismét fél napot bölcsizett Lulu. Még mindig labilis volt lelkileg, de már csak nyafizott, sírás nem volt. Akítvan részt vett a kézműves foglalkozáson, ahol ablakot készítettek és játszott az udvaron. Délután megint csak keveset aludt és nem nagyon örült Zorka látogatásának, egész délután nyafizott, sírt és semmi sem tetszett neki. Persze ez nem "Orka" személyének szólt, hanem annak, hogy Anya már megint nem csak vele foglalkozik. (Pedig bizony Anyának is vannak igényei, mégha azok csak nagy ritkán is kerülnek előtérbe.) Remélem, a hétvégén sikerül megnyugodnia és érzelmileg feltöltődnie Manócskának.
A szívem többször megszakadt a héten, a könnyeim visszatartottam, mert valakinek erősnek, biztosnak, nyugodtnak kell lennie. Persze idegileg nagyon igénybe vesz Luca mostani viselkedése, érzelmi kitörései, fokozott anyai ragaszkodása és bizony néha nálam is elszakad a cérna.
Csütörtökön ismét nehezen ment a reggeli indulás, "Andival akarok menni!" "Nem akarok cipőt venni."A délelőtt a bölcsiben már jobb volt, de még sok volt a sírás. Mire érte mentem már túl volt az ebéden és épp nagyon nekikeseredett, sírt, hogy "Andit akarom!" "Hol van már Anyuci?" Itthon, amikor meglátta Öcsi bébiételét kijelentette, hogy Ő bizony éhes és Ő is ilyet kér. Szerencsére tudjuk, hogy nagy kedvence a halas babahami, ezért tartunk belőle itthon egyet-kettőt. Hát én bizony ezen nem fogok vele összevitatkozni, hogy most ebédeltél és hazafele még ezt vagy azt hamiztál, odaadtam neki a teljes üveget, aminek a nagy részét vidáman be is termelte. Az immár második ebéd után könnyen el tudtam vinni lefeküdni, de alig 1 óra múlva már sírva ébredt. Meglepetésként, hogy megkönnyítsem a délutáni ébredést és a szokásos uzsonna körüli "mást akarok" nyafizást, sütöttem egy nagyon egyszerű túrótortát. Sajnos a nagy örömben üröm is volt, mert a kicsicsaj hozzányúlt a forró sütőtálhoz és jól megégette két ujjacskáját. Volt nagy sírás. de a gyógyhab (Panthenol), a mesefigurás ragtapaszok, majd a bogyós ribizlilekváros torta hamar megnyugtatták. Késő délután Öcsivel együtt átmentünk egy C-vitamin bombára a szomszédba. Luca vidáman ugrabugrált a kertben, lelkesen szedte és tömte a szájába a szedret. Azonban ahogy hazajöttünk és beléptünk a lakásba újra indult a nyafi. Pénteken pedagógiai javaslatra ismét fél napot bölcsizett Lulu. Még mindig labilis volt lelkileg, de már csak nyafizott, sírás nem volt. Akítvan részt vett a kézműves foglalkozáson, ahol ablakot készítettek és játszott az udvaron. Délután megint csak keveset aludt és nem nagyon örült Zorka látogatásának, egész délután nyafizott, sírt és semmi sem tetszett neki. Persze ez nem "Orka" személyének szólt, hanem annak, hogy Anya már megint nem csak vele foglalkozik. (Pedig bizony Anyának is vannak igényei, mégha azok csak nagy ritkán is kerülnek előtérbe.) Remélem, a hétvégén sikerül megnyugodnia és érzelmileg feltöltődnie Manócskának.A szívem többször megszakadt a héten, a könnyeim visszatartottam, mert valakinek erősnek, biztosnak, nyugodtnak kell lennie. Persze idegileg nagyon igénybe vesz Luca mostani viselkedése, érzelmi kitörései, fokozott anyai ragaszkodása és bizony néha nálam is elszakad a cérna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése