2010. október 8., péntek

Aprók tánca

Ma délután végre ellátogattunk hármacskán a Faluházba az Aprók tánca-ra. Úgy éreztem Luca most már elég nagy ahhoz, hogy élvezze az élő zenét és az arra való mozgást. (És bíztam abban, hogy Bobeszt meg nem zavarja az alvásban.) Amint megérkeztünk Manó első dolga az volt, hogy megkeresse kis játszótéri barátait, Grétit és Márkot, akik már régi "táncházba" járók.

Grétivel lelkesen üdvözölték egymást, boldogan ölelkeztek, aztán mégis, csak Orsi baba és én maradtunk táncpartnernek. Szerencsére ez nem szegte kedvét, lekesen futkosott, táncolt és csodálta a nagybőgőt. Szerintem legközelebb is megyünk.

Testvér-babakocsi

Osztottunk szoroztunk, tapasztalatot szereztünk két gyerekkel és a régi babakocsival, végül úgy döntöttünk, hogy beszerzünk egy testvér-babakocsit. Hosszas keresgélés és próbálkozás után végül az egyik aukciós oldalon sikerült lecsapnunk egy használt, jó állapotú és megfizethető darabra.

Múlt vasárnap szállította el hozzánk Kempi és Nagyi, Lulu azon nyomban ki is próbálta egyedül. Azóta, ha babakocsizunk, azt használjuk.

Pelus nélkül

Ma épp hogy kiértünk a játszóra Luca naaagyon tele rakta a pelusát, de nem akart hazajönni. Vagány anyaként és Lulu biztatására úgy dönötöttem semmi gond megszabadítom a szagos csomagjától a csúszda tetején. Popsitörlő nem volt nálam, de a táskámban volt sok papírzsepi, víz, kézfertőtlenítő és üres zacskó, ezek segítségével fél perc alatt megoldottam a helyzetet. Utánpótlás pelus hiányában azonban nem maradt más hátra, mint elmagyarázni Lucának, hogy szóljon, ha pisilnie, vagy kakilnia kell. A játék hevében azért nem akartam a véletlenre bízni a dolgot, ezért többször rákérdeztem, hogy kell-e pisilnie. Egyszercsak igen választ kaptam, elvonultunk a bokorba és bizony alaposan meglocsolta azt Törpe. Utána még sokáig játszóztunk, de így is száraz ruhában értünk haza. :)

Luca az önállosódás útján

Sokat gondolkoztam azon már a várandósságom idején, hogy megelőzhető-e a testvérféltékenység és hogyan fogom kezelni, kell-e majd egyátalán különösebben kezelni Lulut azokban az időszakokban, amikor hármasban leszünk és nem tudok vele 100%-ban foglalkozni, mert szoptatok, böfiztetek, pelenkázok vagy ringatom a síró kistesót. Persze arra jutottam, hogy majd ott és akkor biztosan sikerül feltalálnom magam. És így is lett :D Amit előre elhatároztam magamban az az volt, hogy feltétlen teremtek minden nap arra időt, hogy Manóval kettesben is legyünk.


Erre a legalkalmasabb időszaknak az ébredés utáni kis idő (reggel és délután) tűnt; ilyenkor összebújunk, hancúrozunk, mesélünk, beszélgetünk, mint régen. E mellett vannak olyan napok, amikor este közösen fürdünk, ez vagy azt jelenti, hogy én mosdatom, vagy azt, hogy közösen pancsolunk a kádban. Napközben ahol csak lehet megpróbálom bevonni Bobesz ellátásába (közösen pelusozunk, ő hozza a beadandó homeobogyókat, büfizni a textilpelust), amikor ez nem megy, akkor énekelek neki (szegény), bíztatom, ha kell, az önálló játékra vagy csakis az ő külön kérésére bekapcsolom neki a kedvenc meséjét (Kisvakond). Talán ennek is köszönhető, hogy egyre önállóbb a mi kis csajunk és bizony remekül eljátszik magában a meglévő játékaival (nagy favorit most a duplo), vagy éppen kreál magának új játékokat. Tegnap például felfedezte, hogy Teki az úszógumi remek ülőalkalmatosság és kis barátaival milyen remekül lehet rajta gyí pacizni. :)


Egy szó mint száz, nagyon büszke Anya vagyok és bizony nap, mint nap elvarázsol a nagyobbik Törpikém (persze a kicsi is).

2010. október 5., kedd

Bobo lassan nagykorú lesz (1 hónapos és 3 napos)

Mit jelent mindez? Hogy 33 napja nem alszunk rendesen :( Viccet félretéve (persze ez nem vicc, hanem sajnos tény) az életünk nem sokat változott, olyan mintha Bobo is mindig a családunk része lett volna.


És egy kis statisztika: Bobesz már eléri a 4500 grammot, (Lulu ennyi idősen "csak" 4300 gramm volt) ált. 3 óránként szopizik, de előfordul, hogy óránként megéhezik és az is, hogy hosszabb szünetet (4 óra) tart. Hasfájós, főleg reggel és kora este ill. éjszaka szenved(ünk) tőle. Szeret pancsolni, újabban levendulás fürdősóval relaxál a kádban.

Nagyokat alszik, mostanában már hason, de álmában is sokat nyöszörög és nála jobban senki nem tud visítani. (olyan mintha minden nap disznóvágáson lennénk) Olykor szopizza az ujját; néha, Luca nagy-nagy örörmére, ha nem köpi ki rögtön, akkor egy-két percig cumizik is. Számtalan alkalommal lepisilt már és bizony a minap telibe is kakilt.

2010. október 3., vasárnap

Van kis dolog és van nagy dolog

Azt hiszem június lehetett, amikor Luca elkezdte időnként jelezni, hogy tele a pelusa és szabadítsuk meg tőle minél hamarabb. Gondoltuk itt az ideje, hogy beszerezzünk egy bilit és egy wc szűkítőt. Aztán teltek múltak a napok, a bilit ugyan a vásárlás után felavatta, de rendeltetésszerű használatra azóta nem került sor. A múlt héten nagy meglepetésemre többször is kérte Lulu a bilijét, gyakran pont a tisztába tétel után és bizony immár 3 alkalommal sikerült belecsorgatnia :D És mivel a trónolás unalmas dolog, mesekönyvvel és egyéb játékokkal szórakoztatja magát a kis hölgy.

Várom az ihletet :)

Hétvégi látogatók - Kempi és Nagyi

Amióta Bobo megszületett Kempi és gyógyulása óta Nagyi is rendszeres látogatók nálunk. Azon túl, hogy segítenek nekünk ezt azt elintézni, fuvarozni és finomságokkal lepnek meg minket igazán remek játszópajtásai Lucának.


Az biztos, hogy Manóra mély benyomást tesznek, mert akármikor kérdezzük meg tőle alvás után, hogy "Kivel álmodtál?" a válaszban tuti szerepel "Kempi és Nagyi".