2010. október 8., péntek

Luca az önállosódás útján

Sokat gondolkoztam azon már a várandósságom idején, hogy megelőzhető-e a testvérféltékenység és hogyan fogom kezelni, kell-e majd egyátalán különösebben kezelni Lulut azokban az időszakokban, amikor hármasban leszünk és nem tudok vele 100%-ban foglalkozni, mert szoptatok, böfiztetek, pelenkázok vagy ringatom a síró kistesót. Persze arra jutottam, hogy majd ott és akkor biztosan sikerül feltalálnom magam. És így is lett :D Amit előre elhatároztam magamban az az volt, hogy feltétlen teremtek minden nap arra időt, hogy Manóval kettesben is legyünk.


Erre a legalkalmasabb időszaknak az ébredés utáni kis idő (reggel és délután) tűnt; ilyenkor összebújunk, hancúrozunk, mesélünk, beszélgetünk, mint régen. E mellett vannak olyan napok, amikor este közösen fürdünk, ez vagy azt jelenti, hogy én mosdatom, vagy azt, hogy közösen pancsolunk a kádban. Napközben ahol csak lehet megpróbálom bevonni Bobesz ellátásába (közösen pelusozunk, ő hozza a beadandó homeobogyókat, büfizni a textilpelust), amikor ez nem megy, akkor énekelek neki (szegény), bíztatom, ha kell, az önálló játékra vagy csakis az ő külön kérésére bekapcsolom neki a kedvenc meséjét (Kisvakond). Talán ennek is köszönhető, hogy egyre önállóbb a mi kis csajunk és bizony remekül eljátszik magában a meglévő játékaival (nagy favorit most a duplo), vagy éppen kreál magának új játékokat. Tegnap például felfedezte, hogy Teki az úszógumi remek ülőalkalmatosság és kis barátaival milyen remekül lehet rajta gyí pacizni. :)


Egy szó mint száz, nagyon büszke Anya vagyok és bizony nap, mint nap elvarázsol a nagyobbik Törpikém (persze a kicsi is).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése