2017. augusztus 7., hétfő

Picur az új lakónk

Luca régóta szeretne már egy hörcsögöt, abba maradtuk, hogy harmadikban kaphat egyet, mert addigra képes lesz gondoskodni róla. Aztán egy szép májusi napon úgy alakult, hogy a bevásárlásra a gyerekek elhozták a zsebpénzüket és újabb játékok helyett végül egy kis aranyhörcsögöt és terráriumot vettek. Így költözött be hozzánk Picur, akinek az élete elég kalandosra sikeredett. 

Elmentünk meglátogatni Nagyiékat és ugyan felmerült bennünk, hogy Banán (macska) bent maradt a házban, de elhessegettük a gondolatot. Hazaérkezésünkkor ijesztő állapotok fogadtak, a terrárium a földön, Picur nem volt benne. a gyerekek ezt látva zokogva kirohantak a szobából és siratták a ki hörcsögöt. Felfigyeltem rá, hogy kicsivel arrébb Banán állt lesben és támadásba lendült, egy szürke szőrcsomót akart elkapni. Gyorsan felkaptam Picurt, aki ijedtében kiugrott a kezemből, azt hittem vége, de magához tért és kereket oldott. Ismét elkaptam és felvettem, újra leugrott, de ez alkalommal nem mozdult. Szóltam Gabesznak, hogy én ezt most már lelkileg nem bírom, jöjjön és intézkedjen. Felvette a kis állatot, akinek vérben forgott a szeme, de élt. Néhány nap, hét múlva teljesen felépült és boldogan élt, amíg egy júliusi napon meg nem lépett a nyitott ketrecajtón és veszett nyoma valahol a házban.

Csajos este - 2017. május





Hétvége Gyulán

Eléggé az utolsó pillanatban döntöttünk úgy Dettiékkel, hogy a húsvéti hosszú hétvégét Gyulán töltjük. Nagy szállodába nem akartunk menni, mert egyrészt nagyon drágák, másrészt teljesen személytelenek. Hosszas keresgélés után találtunk egy apartmanházat, ami a leírtak alapján ideálisnak tűnt. Az elhelyezkedése valóban remek volt, a belváros, a fürdő és a vár sétatávolságra helyezkedtek el, a szobák tiszták voltak, mindkét apartmanhoz terasz tartozott. Sajnos az csak a helyszínen derült ki számunkra, hogy kertje gyakorlatilag nincs és a mi két nagy családi apartmanunk mellett még több is van a házban, ráadásul nem volt közös helységünk.

Gyula belvárosa nagyon hangulatos, a sétálóutcát és a környező házakat, a várat -s az azt körülőlelő parkot szépen felújították. A vár látogatása nagy élmény volt - a sólyombemutatót követően testközelből is megismerhették a gyereke a madarakat, írtak pennával és egy névre szóló szerencsepatkót is rendelhettek maguknak a kovács műhelyben.



A vendéglátó egységek jó része még nem üzemelt, a többiek meg láthatóan nem voltak felkészülve ekkora forgalomra. Sikerült tesztelnünk egy helyi kifőzdét - olcsón, gyorsan, egész jót ettünk és a helyi mekit - sokféle hamburger, fincsi limonádé.
Első esti sétánk alkalmával rábukkantunk egy nagy parkra játszótérrel, edzőgépekkel és nagy füves területtel, ide többször is ellátogattunk még.
A legnagyobb sikere a Százéves cukrászdának volt, a sütije, fagyija és kávéja is finom volt.
A várfürdő népes, szedett-vedett közönségével sok meglepetést tartogatott. Az idősebb generáció a pihenőben élt, törölközők a radiátorokon, a sarokban egy öreg bicskával épp kolbászt kanyarintott egy nagy karéj fehér kenyérhez, a szomszéd nemzetek szülöttei hangoskodnak ... Az Aquapalota már inkább a fiatalokat és a gyerekes családokat vonzotta. A medencetér hideg és a víz sem igazán meleg, tömeg, sorbanállás a csúszdához, ennek ellenére kipróbáltunk mindent, amíg meg nem fagytunk. (Luca és én is lebetegedtünk utána.)