Hétvége Gyulán

Eléggé az utolsó pillanatban döntöttünk úgy Dettiékkel, hogy a húsvéti hosszú hétvégét Gyulán töltjük. Nagy szállodába nem akartunk menni, mert egyrészt nagyon drágák, másrészt teljesen személytelenek. Hosszas keresgélés után találtunk egy apartmanházat, ami a leírtak alapján ideálisnak tűnt. Az elhelyezkedése valóban remek volt, a belváros, a fürdő és a vár sétatávolságra helyezkedtek el, a szobák tiszták voltak, mindkét apartmanhoz terasz tartozott. Sajnos az csak a helyszínen derült ki számunkra, hogy kertje gyakorlatilag nincs és a mi két nagy családi apartmanunk mellett még több is van a házban, ráadásul nem volt közös helységünk.

Gyula belvárosa nagyon hangulatos, a sétálóutcát és a környező házakat, a várat -s az azt körülőlelő parkot szépen felújították. A vár látogatása nagy élmény volt - a sólyombemutatót követően testközelből is megismerhették a gyereke a madarakat, írtak pennával és egy névre szóló szerencsepatkót is rendelhettek maguknak a kovács műhelyben.

A vendéglátó egységek jó része még nem üzemelt, a többiek meg láthatóan nem voltak felkészülve ekkora forgalomra. Sikerült tesztelnünk egy helyi kifőzdét - olcsón, gyorsan, egész jót ettünk és a helyi mekit - sokféle hamburger, fincsi limonádé.

Első esti sétánk alkalmával rábukkantunk egy nagy parkra játszótérrel, edzőgépekkel és nagy füves területtel, ide többször is ellátogattunk még.

A legnagyobb sikere a Százéves cukrászdának volt, a sütije, fagyija és kávéja is finom volt.

A várfürdő népes, szedett-vedett közönségével sok meglepetést tartogatott. Az idősebb generáció a pihenőben élt, törölközők a radiátorokon, a sarokban egy öreg bicskával épp kolbászt kanyarintott egy nagy karéj fehér kenyérhez, a szomszéd nemzetek szülöttei hangoskodnak ... Az Aquapalota már inkább a fiatalokat és a gyerekes családokat vonzotta. A medencetér hideg és a víz sem igazán meleg, tömeg, sorbanállás a csúszdához, ennek ellenére kipróbáltunk mindent, amíg meg nem fagytunk. (Luca és én is lebetegedtünk utána.)