2010. augusztus 21., szombat

Pepe az új barát

Apáékkal kiruccantunk megnézni a helyi rendezvényt, elsőre igazán finom falatnak bizonyult (mármint a kürtöskalács).

Anya még csak most fizeti ki a vásárfiát, de én már el is indultam vele sétálni.


Pepe, a pelikánom, szuperul sétál, sőt még futni is tud.



Útközben nosztalgiáztam egy kicsit, szedtem pitypangot, amit egész jól elfújtam és csak egy kicsit kóstoltam most bele.

2010. augusztus 20., péntek

Augusztus 20.

Az ünnepi tömeg soha nem volt túl vonzó, de azért szerettünk volna kimozdulni egy kicsit mégpedig autó nélkül. A legvonzóbb programnak a gasztrosétány felfedezése tűnt, de amint megérkeztünk el is ment a kedvünk tőle, hála a Lánchíd Rádió bömbölésének.

Apától lestem a mozdulatokat.

Úgy döntöttünk itt az alkalom, hogy közösen felfedezzük az árnyas játszóteret, amit munkába menet már annyiszor láttam. Lulu először felmérte Apával a terepet, majd gyakorolta a vezetést, homokozott, kalózkodott, lovagolt, csúszdázott; igazán remekül érezte magát.

Ma már egy oroszlánt is megültem.

Hazafele már nagyon fáradt volt, egyszer Apához, másszor Anyához és Kispocakhoz bújt.

Apa simizd a pocakomat is!

Ébren kibírta hazáig, sőt egészen estig, csak az idegeink károsultak.

Meghallgattam Tesit, hátha a cumómat kéri megint.

2010. augusztus 19., csütörtök

Úton vannak a szemfogak

Rég nem volt ilyen pocsék éjszakánk és nyűgös nappalunk. Remélem, hamar kibújnak azok a fránya a fogacskák.

Eperfagyi, eperfagyi, jaj de finom