2010. március 20., szombat

Szentendre egy kicsit másképp

Történetünk tegnap kezdődött, amikor Apa bejelentette, hogy a kocsinknak traktor hangja lett, amit sürgősen orvosolni kell. A hétvégére így autó nélkül maradtunk. Este tanakodtunk, hogyan tudnánk mégis kimozdulni itthonról, hamár végre szép, napos tavaszi időt mondanak. Egy étaludt éjszaka után, egy ideje ez már megint nagyon hiányzott, friss fejjel előálltam az ötltemmel. Irány Szentendre HÉV-el illetve most épp pótló busszal. Gyorsan összekészülődtünk, majd reggeli után Gabesz immár rutinosan a hátára penderítette Lucát és indulhattunk is. Hamar kiderült, hogy tényleg gyönyörű az idő és némiképp túlöltöztük magunkat; sebaj a táskába volt még hely. Az első utunk a piacra vezetett, de nem ám friss zöldségért vagy gyümölcsért mentünk, kürtöskalácsot vettünk tízóraira. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt nagyon ízlett ;)
Sétáltunk a "fő" utcán, fellépcsőztünk a templomhoz. Itt miközben meghallgattuk a bim-bam harangot és megnéztük Szentendre számos templomának tik-tak óráját Lulu birtokba vette a teret. Rőzsét és kavicsot gyűjtött és gyakorolta a járást a macskakövön, majd le-föl lépcsőztünk. Miután jól kisportoltuk magunkat és dél felé járt az idő, sajtos-tejfölös lángossal csillapítottuk éhségünket. Pocak mosolygós arccal vidáman falatozta a lángost és a reszelt sajtból kis szakállat növesztett magának. :D

Jóllakottan folytattuk utunkat a partra, ahol megvettük az isteni kávéadagunkat a kotyogónkba, majd megnéztük a futkározó kutyákat és a könyvekből már jól ismert kacsákat. Útközben ismerősökkel és összefutottunk, végül Lulu elpilledt és Gabesz hátán aludt egy jót hazáig.

Itthon aztán kis meglepi várta, Kempi jött hozzánk, hogy kisegítsen minket a bajból és autót kölcsönözzön nekünk.










2010. március 14., vasárnap

Kirándulás Csobánkán

Tegnap baráti összejövetel volt és Vikiék (Viki, Zsolt, Olivér) nálunk aludtak. A reggel jól indult, hatan sertepertéltünk a konyhában és bizony mindenkinek sikerült jól teleraknia a pocakját, amit persze muszáj volt lemozognunk. Zsolt nem akart aszfaltbetyárkodni, ezért Gábor határozott fellépésének köszönhetően, ripsz-ropsz összeszedtük magunkat és már úton is voltunk Csobánkára, hogy kiránduljunk egy jót a természet lágy ölén. Ugyan az időjárás nem volt túl kedvező, erős, hideg szél fújt és borús volt az ég (később jégesőt is kaptunk a nyakunkba) nekiindultunk egy rövidebb túrának.


Most, hogy Luca már jár és ezt a tudományát szorgosan gyakorolja is, nem nagyon engedi, hogy hordozzuk, ezért kicsit tartottam tőle, hogyan is fogunk pár lépésnél hosszabb távot magunk mögött hagyni. Megérkezésünk után Lulu néhány méter után úgy döntött, hogy nagyon nincs kedve viaskodni a széllel és kérte vegyük fel, így került Apa hátára a pici lánya :D Először némi tiltakozás volt tapsztalható, majd kisebb igazításokat követően hamar odabújt Apához, aki bizony boldogan repült vele végig az egész úton. És bizony Luca nagyon jól érezte magát, hamar el is aludt és majdnem az egész utat végigg szuszogta Apa hátán.

Apa és lánya