2011. október 29., szombat

Kettesben az élet Lucával


Eljött a nagy nap, Lucával kettesben töltöttünk el 2 napot. Volt már ilyen a történelemben amikor Andi kórházba került, de akkor itthon voltunk a megszokott környezetünkben. Most viszont elutaztunk, szekszárdig meg sem álltunk. Lulut már 1 hete készítettük a nagy eseményre, néha kérdezgettük van-e kedve velem eljönni, és mindig igen volt a válasz. Persze ott aludni nem akart, de gondoltuk majd csak lesz valahogy. Aztán csütörtök este amikor megkapta a táskát hogy pakoljon össze, a pizsamáját nem tette be, de rögtön hozzátette hogy " a Maminál van pizsamám". Pénteken 7-kor ébresztőt fújtam, de a kicsi lány elég lassan tér magához így 8-kor sikerült csak elindulunk. A dugót így esélyem sem volt kikerülni, de jól bírta a kiscsaj, és az első megállóban,a benzinkúton lelkesen itattuk meg az autót. Kapott egy rudit, és Szekszárd felé vettük az irányt. Az ülését még otthon átraktam előre, így velem együtt nézegette a lámpákat és a tájat. Amikor a rakparton mentünk, egyből kérdezte hol lesznek az oroszlánok, szerencsére időben, így nem maradtunk le róla.
Szekszárdon a "hivatalban" kezdtük az intéznivalómat, és csak utána mentünk haza, Mamihoz. Nagyon be volt zsongva a palacsintára és hogy csengetni akar majd, de szokás szerint amint megérkeztünk mögém bújt és csak a karjaimban volt hajlandó beljebb jönni. Ez nem tartott sokáig, hamar feloldódott és amíg kipakoltam az autóbol, már meg is sütötték közösen a palacsintákat.
Ebéd után még kis játék volt - előkerestük a gyurmát és a kisasztalt, majd jöhetett az alvás. Gond nélkül végigaludta a neki szánt 2 órát, és ébredés után rögtön le akart menni Mamihoz. Összeszedelődzködtünk, és elindultunk a temetőbe. Amíg meggyújtottuk a gyertyákat, Lulu fel-le mászott a sírokra, még értette meg mik azok, én meg nem erőltettem. A lényeg hogy jól érezte magát, ráadásul teleszedtük a kistáskája zsebét nagyon finom mogyoróval. Persze nem bírta ki, már ott helyben törnöm kellett neki. Hazafelé menet még kicsit játszótereztünk, Maminak mindenképpen jönnie kellett velünk, Lulu így rendelkezett, nem volt apelláta. Így amíg a kiscsaj lovacskázott és banánt majszolt,addig mi a játszón szobroztunk. Vacsorára azért hazaértünk, majd kis játék majd mese, és az esti fürdetés következett. Itthon ez mindig nehéz mert elmegy a kisasszony esze, és Andi nélkül egy tapodtat nem hajlandó menni, örülhetek hogy megmosdathatom, de a törölközés és öltözködés csak Andival képzelhető el. Ennek ellenére otthon minden flottul ment, anyuci szóba sem került és végig huncutkodta az estét. Megbeszéltük hogy együtt alszunk, gondosan odakészítette nekem a párnát nehogy elfelejtsem amit ígértem. Miután elaludt kicsit csaltam és lementem egy picit, de a fáradtság nagyobb úr volt, hamarosan Lulu mellett találtam magam.
Éjszaka csak egyszer ébredtünk, erre a kisasszony is emlékszik, itthon amikor elmesélte mi volt ezt a részt sem felejtette ki. Reggel aztán a szomszéd riasztója ébresztett kicsivel korábban mint terveztem, de Lulu ekkor már ébren volt. Gyors mosakodás, öltözködés és reggeli után a nyakunkba vettük a várost, boltoztunk, piacoltunk, majd kimentünk Sötétvölgybe. Luca 3 hónapos lehetett amikor utoljára itt voltunk, de azóta -mint ahogy az elmúlt 37 évben- nem sokat változott a hely. Talán az egérlyukak kerültek más helyre de a kis szigeten lévő játszótér a mai napig a helyén van, talán még le sem festették azóta hogy felépítették. Itt egy nagyot sétáltunk, náddal kardoztunk, és a kiscsaj kipróbálta mind a 6 hintát.

Nem felejtett el bekukucskálni az egerekhez, az összes vakondtúrást megnézte benne van-e a kisvakond. Amikor hazaindultunk, megkért hadd dobja be a nádat a vízbe. Persze először nem tette meg, csak a bojtját mártotta be a vízbe. Úgy gondolta ez olyan mint a felmosófa, és megpucolta a part menti köveket és a füvet sem hagyta ki.


Búcsúzóul kapott még egy nádat amit aztán már tényleg bedobott a kishídról.
Ebédre értünk haza, ebéd után pedig indultunk vissza Budakalászra.

2011. október 28., péntek

Bölcsis élet

A hét elején még kicsit pityogott Luca, de már az ebéd utáni alvással egyátalán nem volt gondja. Sőt előfordult, hogy olykor már kérés nélkül kivette a cumit a szájából. (Szerencsére itthon ez már egyre gyakoribb.)
Bobó továbbra is élvezi a bölcsit, folyamatosan talpal, nagyokat eszik és alszik. Neki volt egy nyűgösebb napja, ami nem csoda, mert előző éjszaka is sokszor kelt és még ébren is volt kb. 2 órán keresztül.

Bobó hírek

Láttam ahogy ma délelőtt Boldizsár, teljesen önállóan, kapaszkodás nélkül, felállt. :D