2010. január 2., szombat

2 hét

ennyi szabi maradt az év végére, és ennek köszönhetően ismét együtt volt a család... Rövid időnek tűnik, és mégis, a föld megtesz kb 90720000 km-t, a fény 3.628696054794521*10^15 m-t, 2 hét alatt meg lehet ismerni Provance-ot, Malmőt, Aspö szigetét és még rengeteg dolgot az életben.




Nem történt ez máshogy nálunk sem. Belecsöppentem a számomra ismeretlen világba ami eddig a munkámmal párhuzamosan zajlott itthon. Most nem az óra hanem Lulu símogató kezei ébresztettek, és az órát nem lekapcsolni, hanem Luca kezéből kivenni kellett. A függönyt közösen húztuk el, és amíg anyával öltözködtek, 3 éhes szájnak készült a reggeli. A bitek és byte-ok helyett önfeledt játék, játszóterezés kettesben, szaros-pelus csere és hintázás volt a program. Lulu fejlődése itt zajlott a szemem előtt, egyik nap még csak kettőt tipegett, másnap már a dívány egyik végéből totyizott a másikba hogy odaadja a kihúzott tollat. Volt ebéd és délutáni alvás kettecskén, szánkózás, hókostolás és ezerenyi más program.
Megtanultuk kinyalni a tányért (és azt is hogy csak itthon szabad), nedves ujjal kiszedni a morzsát belőle, tudja már mit csinál a kisoroszlán, hol van a virág a cipőjén, melyik a sáska és a kabóca a kiskönyvben, hol van apa füle, átélte élete első karácsonyát, rácsodálkozott a csillagszóróra, felidézte emlékeiből rég nem látott Mamit és huncut mosollyal pakolta szét a bőröndjei tartalmát.
Vendégül látta kis barátait a szilveszter napján, de átaludta az éjfélt, még a hangos durrogások sem ébreszették fel.
Megkóstoltuk a libamájat, és a szikrázó napsütésben huncutul pislogott ki anya új szerzeményéből, a hordozóskabátból.

Csak ízelítőül, ennyi minden fért a 2 hétbe, és még van vissza 1 nap belőle...

Luca új ruhája

A Nagyi nem fért a bőrébe és azonnal tudni akarta, hogy a Kempivel közösen kiválasztott születésnapi ajándék (Luca születésnapja, csak január 17-én lesz. Mondom, hogy a Nagyi nem fért a bőrébe. ;) ) méretben stimmel-e, ezért a délelőtt vásárolt ajándékkal már délután átrobogtak Luca nagy örömére. Pinduri a ruhát és nagyszüleit látva hangos örömsikongatásokban és üdvrivallásokban tört ki. :D


Manó, aki az öltözködést még ma sem igazán kedveli, inkább csak hallgatólagosan eltűri, egy szempillantás alatt teljes ruhacserét hajtott végre. Az együttes igazán tündéri, Luca vidáman mókázott benne a Nagyival.

Felavattuk anya karácsonyi ajándékát

Ahogy közeledett a tél és egyre több ruha került ránk egyre nehezebb, körülményesebb és kényelmetelenebb lett a hordozás. (Lucának a hasa, nekem a hátam melegedett be, a hordozó pántja csúszkált a kabáton, a Manduca pántját nem tudtam használni az előre beállított pántokkal, stb.) Kutakodtam, olvasgattam a neten és a fórumon, végül arra jutott a családi kupaktanács, hogy karácsonyra igazán megérdemlek egy hordozós kabátot.
(Félreértések elkerülése véget a kabát nem alkalmas hordozásra, ellenben remek viselet, ha elöl, hátul vagy éppen csípőn hordoz az ember fia, akarom mondani lánya.) Sajnos a kiszemelt kabát itthon aranyárban van, már-már le kellett mondanom róla. De magyar ember ésszel él és kihasználja a lehetőségeket, ami jelen esetben azt jelentette, hogy a San Fransisco-ban az uncsitesóknál tanyázó karácsonyra hazaérkező Mamit kérjük fel futárnak, így megspóroljuk a postaköltség nagy részét és a vámot is. December 26-án éjjel mamival együtt a kabát is megérkezett :D Ma végre felavattuk az első idei szentendrei sétánk alkalmával. Nagyon kényelmes és meleg viselet, a le és felvétel egyedül elég bonyolult, ezért örültünk, amikor Apa kedvesen segédkezett.

2009. december 29., kedd

Egy kedves sorozat



Az első Karácsony képekben

Tetszik nekem ez a Karácsonyosdi :D

A vacsora (lazac+krumplipüré) osztatlan sikert aratott.

A sikeres főpróba után.

Végre tiszta hangot is hallhatok :D

Nahát! Valaki biztosan súgott a Jézuskának ;)

Mennyi csillogó csomag! Remélem, ebben találok valami érdekeset!

Főpróba

Szerettük volna az első családi karácsonyunkat lencsevégre kapni - nem gondoltam, hogy ekkora öröm lehet egy főpróba :D