ennyi szabi maradt az év végére, és ennek köszönhetően ismét együtt volt a család... Rövid időnek tűnik, és mégis, a föld megtesz kb 90720000 km-t, a fény 3.628696054794521*10^15 m-t, 2 hét alatt meg lehet ismerni Provance-ot, Malmőt, Aspö szigetét és még rengeteg dolgot az életben.
Nem történt ez máshogy nálunk sem. Belecsöppentem a számomra ismeretlen világba ami eddig a munkámmal párhuzamosan zajlott itthon. Most nem az óra hanem Lulu símogató kezei ébresztettek, és az órát nem lekapcsolni, hanem Luca kezéből kivenni kellett. A függönyt közösen húztuk el, és amíg anyával öltözködtek, 3 éhes szájnak készült a reggeli. A bitek és byte-ok helyett önfeledt játék, játszóterezés kettesben, szaros-pelus csere és hintázás volt a program. Lulu fejlődése itt zajlott a szemem előtt, egyik nap még csak kettőt tipegett, másnap már a dívány egyik végéből totyizott a másikba hogy odaadja a kihúzott tollat. Volt ebéd és délutáni alvás kettecskén, szánkózás, hókostolás és ezerenyi más program.
Megtanultuk kinyalni a tányért (és azt is hogy csak itthon szabad), nedves ujjal kiszedni a morzsát belőle, tudja már mit csinál a kisoroszlán, hol van a virág a cipőjén, melyik a sáska és a kabóca a kiskönyvben, hol van apa füle, átélte élete első karácsonyát, rácsodálkozott a csillagszóróra, felidézte emlékeiből rég nem látott Mamit és huncut mosollyal pakolta szét a bőröndjei tartalmát.
Vendégül látta kis barátait a szilveszter napján, de átaludta az éjfélt, még a hangos durrogások sem ébreszették fel.
Megkóstoltuk a libamájat, és a szikrázó napsütésben huncutul pislogott ki anya új szerzeményéből, a hordozóskabátból.
Csak ízelítőül, ennyi minden fért a 2 hétbe, és még van vissza 1 nap belőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése