2010. november 4., csütörtök

Koszmó

Lucával majdnem megúsztuk, idén tavasszal volt csak a fején egy kis koszmó, amit sikerült az első alkalommal hatékonyan eltávolítnai. Bobonak sajnos elég nagy foltban jelent meg. A tegnap délutáni bevetés nem volt elég, ma este is le kellett kezelnem (beolajoztam, majd fésüvel levakartam) a fejét. Szerencsére jól viselte, sőt a gyógysamponos hajmosás ellen sem tiltakozott. Remélem, ennyivel megúsztuk.

Egy kis statisztika

Luca 21,5 hónapos, 85cm magas, és ruhástól 11,4 kg-os fecsegő tipegő.
Bobesz 2 hónapos, 58cm magas és meztelenül 5,4 kg-os egyre hangosabban kurjungató és nagyokat mosolygó pukimanó.

Szombat délelőtt

Andi végre rászánta magát hogy megnyiratkozzon, így délelőtt enyém volt a két gyerkőc. Bobó gondoskodott hogy korán keljünk, így 8-kor már főtt a fácánleves és előkészítettük a rakottkrumplihoz valókat is. Gyors reggeli, búcsú anyától, és miénk volt a pálya. Míg Bobek az igazak álmát aludta kint a kertben az október végi napsütésben, Lucával összeraktuk a krumplit, majd felkerekedtünk motorozni. A játszóra csak bekukkantottunk de a kis barátok nem voltak ott, így átmentünk a focipályára. A lehullott levelekből kupacot raktam össze amibe Luluka nagy élvezettel szaladt bele, aztán segített ismét összerakni a kupacot. Az idő röpült, a kupac csak nőtt, de aztán az éhség hazahúzott minket. Alig kezdtük el a levest, betoppant Andi 18 évvel fiatalabban, így a közös ebéd sem maradt el. Ja, és Bobo 2-ig aludt.



Pályamotoros


Itt még kicsi a kupac...


... de szorgalmasan építgetjük


Már bele lehet ülni


De rakjunk még rá


Így már szét is lehet rúgni

2010. november 2., kedd

Közlekedésbiztonság

Az óraátállítással sajnos a délutáni, alvás utáni levegőzésekre nagyon kevés idő marad, szinte csak akkor van esély kimozdulni ha Lulu hajlandó az utcán -legtöbbször a játszón- uzsonnázni. Motorozni pedig továbbra is imád, de más lehetőség nem lévén ezt a lakásban teszi ami legutóbb kisebb balesethez vezetett, az álla bánta az esést. Elhatároztam, hogy beszerzek egy bicajoslámpát, és azzal fogunk majd a szürkületben kimenni. Elkapott a vásárlási láz és egy duda is a kosárba került, majd ezekkel a kincsekkel felszerelkezve érkeztem haza. Lulu nagyon megörült, elmagyaráztam hogy ez a motorra fog kerülni, és közösen felszereltük. Az eredmény magáért beszél.



Szekszárdon jártunk

Bobek születése óta a napok egyre inkább összefolytak, így szükségét éreztük egy kicsit kizökkenni a monotonitásból. Mivel mamit már rég láttuk, otthon pedig fél éve nem voltunk közösen, ráadásul közeledett a mindenszentek, így kézenfekvő volt, hogy a kiruccanás oda legyen. Az utazásra egy szép péntek délelőttöt választottunk ki ,hogy minél kevesebbet kelljen dugóban állni, és nekiindultunk. Lulut már idejében elkezdtük trénelni, mert a hosszú utazás egy autó hátsó ülésén nem az erőssége. Már tudta, hogy mami Szeszárdon lakik, sokat kell utazni, de majd lesz zongora, meg palacsinta nameg lekvár is. Az érdi tetőn még úgy tűnt hogy elalszik a drága, de Paksnál már világos volt hogy nem. Amúgy minden flottul ment, Bobonak a hangját sem hallottuk, Lulu pedig csak egy icipicit nyüszögött.

Mami már ebéddel várt, úgyhogy míg Bobek szopizott, Lulu mami és én betermeltük a levest, a rántotthúst és a várva várt palacsinát - amiből a kisasszony egy falást evett csak. Nem baj, úgyis nekem készült :)
Fenséges a leves

Bobo közben hozta a formáját, de Mami pihepuha vállán nyugalomra lelt és rövid időn belül elcsendesült, nézelődött majd elaludt.

Pihepuha párnán édes a pihenés

Az alvásidőben kapva kaptunk az alkalmon és kettesben elmentünk vásárolni. Nagyszerű élmény volt, beszereztünk pár karácsonyi ajándékot és egy kis babakocsit, amit mami már rég meg akart venni Lulunak.
Az új szerzemény, még kicsit álmosan

Még sötétedés előtt felmentünk a közeli játszótérre, aminek szegényes kínálata sem akadályozta meg Lulut abban, hogy élvezze az új helyszínt, és Ivett babát is hintáztatta, csúszdáztatta.

A szombat a borkészletek feltöltésével és vendégvárással telt, ebédre Laciék, délutánra Karesz és Tola volt hivatalos. Bobo mintha tudta volt, hogy kell viselkedni, nyoma sem volt az idegölő és véget nem érő sírásoknak, helyette inkább aludt.


Estére Mami előszedett egy kisasztalt, Lulu nagy boldogan azon fogyasztotta el a vacsoráját, majd kért egy üveg bort is.

Kézmosás majd kéztörlés, ...

Közös vacsora

Apa, azt kérem

Vida Rose 2009

Vasárnapra már csak egy pakolás, nameg a búcsúebéd maradt, aztán alvásidőben felkerekedtünk, hogy ébredésre hazaérjünk. Ez nem sikerült, Lulu Százhalombattánál már álmosan nézelődött, de nyüszizés nélkül bírta hazáig.