Szekszárdon jártunk

Bobek születése óta a napok egyre inkább összefolytak, így szükségét éreztük egy kicsit kizökkenni a monotonitásból. Mivel mamit már rég láttuk, otthon pedig fél éve nem voltunk közösen, ráadásul közeledett a mindenszentek, így kézenfekvő volt, hogy a kiruccanás oda legyen. Az utazásra egy szép péntek délelőttöt választottunk ki ,hogy minél kevesebbet kelljen dugóban állni, és nekiindultunk. Lulut már idejében elkezdtük trénelni, mert a hosszú utazás egy autó hátsó ülésén nem az erőssége. Már tudta, hogy mami Szeszárdon lakik, sokat kell utazni, de majd lesz zongora, meg palacsinta nameg lekvár is. Az érdi tetőn még úgy tűnt hogy elalszik a drága, de Paksnál már világos volt hogy nem. Amúgy minden flottul ment, Bobonak a hangját sem hallottuk, Lulu pedig csak egy icipicit nyüszögött.

Mami már ebéddel várt, úgyhogy míg Bobek szopizott, Lulu mami és én betermeltük a levest, a rántotthúst és a várva várt palacsinát - amiből a kisasszony egy falást evett csak. Nem baj, úgyis nekem készült :)

Fenséges a leves

Bobo közben hozta a formáját, de Mami pihepuha vállán nyugalomra lelt és rövid időn belül elcsendesült, nézelődött majd elaludt.

Pihepuha párnán édes a pihenés

Az alvásidőben kapva kaptunk az alkalmon és kettesben elmentünk vásárolni. Nagyszerű élmény volt, beszereztünk pár karácsonyi ajándékot és egy kis babakocsit, amit mami már rég meg akart venni Lulunak.

Az új szerzemény, még kicsit álmosan

Még sötétedés előtt felmentünk a közeli játszótérre, aminek szegényes kínálata sem akadályozta meg Lulut abban, hogy élvezze az új helyszínt, és Ivett babát is hintáztatta, csúszdáztatta.

A szombat a borkészletek feltöltésével és vendégvárással telt, ebédre Laciék, délutánra Karesz és Tola volt hivatalos. Bobo mintha tudta volt, hogy kell viselkedni, nyoma sem volt az idegölő és véget nem érő sírásoknak, helyette inkább aludt.

Estére Mami előszedett egy kisasztalt, Lulu nagy boldogan azon fogyasztotta el a vacsoráját, majd kért egy üveg bort is.

Kézmosás majd kéztörlés, ...

Közös vacsora

Apa, azt kérem

Vida Rose 2009

Vasárnapra már csak egy pakolás, nameg a búcsúebéd maradt, aztán alvásidőben felkerekedtünk, hogy ébredésre hazaérjünk. Ez nem sikerült, Lulu Százhalombattánál már álmosan nézelődött, de nyüszizés nélkül bírta hazáig.