2014. június 28., szombat

Csajos nap

Első utunk a Mesemúzeumba vezetett, aminek az ötlete szerintem nagyon jó és drámapedagógiai foglalkozással egybekötve biztosan nagyon érdekes, magában, mint kiállítás gyakorlatilag nem állja meg a helyét. A látogatóknak két kis szobába összezsúfolva hét próbát kell kiállniuk, amihez az instrukciók gyakran pontatlanok és a feladatokon is lehetne még mit fejleszteni. Összességében nekem hatalmas csalódás volt.
Ezt követően az Asztalka nevű barátságos kis cukrászda "teaszán" tízóraiztunk. Igazi házi ízek fogadtak minket, ribizlis pitét ettünk - amibe sajnos töltelékként Luca által továbbra sem szeretett vaníliakrém is került - és hozzá finom tradicionális (semmi csicsa, narancs, lime, menta) limonádét ittunk.
Nagyit is megleptük, aki rég fogadott minket ilyen vidáman. Miközben beszámoltunk neki a friss élményeinkről a kicsilány még egy kedves (Dani király, Luca királylány) rajzot is készített neki. És utána, teljesen spontán módon, a nap fénypontjaként még kilyukasztottuk Lulu fülecskéjét is. A lyukasztást két könnycsepp és azóta is nagyon boldog arcocska követte.

Dinó kiállítás a Millenárison

Szerdán az egész család - elsősorban Öcsi kedvéért - ellátogatott A Dinoszauruszok Élete című kiállításra. A beharangozó szerint 50 mozgó, életnagyságú, hangot is adinoszauruszt tekinthetünk és esetenként tapinthatunk meg.
Belépve a csarnokba félhomály és üvöltés fogadott minket, aztán sorra megpillanthattuk az ugyancsak élethű, kerítés mögé kiállított dinókat. Boldizsár nagyon megijedt, nem akart közel menni még a kerítésekhez sem. Az ismertetők még nem kötötték le a gyerekeket, így nem sokat időztünk egy-egy példánynál. Az emeleti interaktív rész - dinó nyomdázás,"rajzolás" - sokkal inkább vonzó volt számukra.
A végén Luca még - külön térítés ellenében - meglovagolta az egyik dinót,  de fotózásért és a felülértékelt játékdinókért már nem voltunk hajlandóak fizetni.(A hétköznapi kedvezményes családi jegy 8500,-Ft.)

2014. június 23., hétfő

Luca és a lovaglás

Az egész úgy kezdődött, hogy a kicsilány megtudta, hogy Szonja (ovis barátnő) hétfőtől lovastáborba megy, ezért ő is menni akart. Miután kinyomoztam, hogy hol van, mi ez, mennyibe kerül és elmondtam mindent Lucának, aki még mindig menni akart, leegyeztettem egy próbalovaglást vasárnapra.


A lóval -Linda vagy más néven Balerina - hamar összebarátkozott Luca. Könnyedén felült a hátára és már kezdődött is az edzés. Lulu nagyon koncentrált, igyekezett leplezni zavarát és próbálta követni kisebb-nagyobb sikerrel az oktató (Rebeka) instrukcióit. A fél órás gyakorlás végére jól elfáradt, kijelentette, hogy nem tetszett neki az oktató és a táborba sem akar menni. Ami az oktatónak "róható föl": nem szánt arra időt, hogy megismerje kicsit Lucát, majd menet közben folyamatosan a rossz, javítandó dolgokra hívta fel a figyelmét, pozitív visszajelzést nem adott. A kicsilány maximalista lelkének ez nagyon nem tett jót a végére láthatóan befeszült és örült, hogy vége lett. Sajnálom, hogy így sült el a dolog, mert lelkileg és fizikailag jót tenne neki a lovaglás.
Remélem, fog még valahol, valamikor lovagolni.