2011. március 5., szombat

Apuci és Anyuci kimenőt kapott

Ági segítségének hála ma Gabesszal kimenőt kaptunk és végre elkölthettünk édes kettesben egy igazán remek és nyugodt ebédet a Prime Étteremben. (Köszi Ági!) Természetesen gyerkőceink gondoltban végig velünk voltak és hazatérve kicsi ajándékkal is kedveskedtünk nekik. Sőt vacsorára Lulu még az ebédem maradékát is megkóstolta. Mind a rizstallér sárgarépapürével, mind a steakfilé libamousse-al nagyon ízlett neki. :D

Bababuli

Luca kis barátnője, Gréti 3 éves lett és ez alkalomból meghívta kis barátait (Kolost, Márkot és Lucát) egy igazi kis bababuliba. Lulu nagyon készült, lelkesen pakolta be a cicás díszzacskóba a babás matricákat, a marcipángyurmát és a szomszéd bácsi unokájától örökölt, kimosott fehér mackót. Manóval kettesben, babakocsi nélkül, gyalog mentünk (alig pár utcára) a zsúrra. (A babakocsisok, értsd kistesók, otthon maradtak az apukákkal bulizni.) Lulu teljesen fel volt dobva, még az öreg farkaskutya láttán sem szeppent meg, hagyta, hogy megszaglássza, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Felmásztunk az emeletre (mindegyikünk a saját lábán), ahol már nagyon vártak minket. Alig, hogy levetkőztünk Luca már fel is vette a kalapot és szaladt átadni Grétinek az ajándékát. Miután felfedezte az új helyet és megevett jó néhány pogácsát az ismerős arcok megnyugtató közelségében hamar felengedett és vidáman babázott, kurjongatott (azaz mindenkit megijesztett), szaladgált a nagyokkal (a többiek mind 3 év körüliek) és táncolt Jutka néni zenéjére. Volt csokitorta is, amin Tücsök kedvéért többször is meggyújtották a gyertyákat, hogy Ő újra és újra elfújhassa azokat. Negyed 7 fele elindultunk haza, fel voltam készülve arra, hogy a kicsi lányt cipelnem kell, de erre nem került sor. Egész úton vidáman csacsogott, kijelentette, hogy "Máskor is jövünk!" és különben is "Fussunk, szaladjunk!".
Remélem, később tudok képeket is közzétenni, mert volt, aki fotózott.

2011. március 4., péntek

Költözés - oda-vissza

Először Luca betegsége miatt visszaköltöztettük Boldizsárt a mi szobánkba, majd, amikor Lulu meggyógyult visszapakoltuk a gyerekszobába. Múlt szerda óta azonban a kicsicsaj altatása megint egész estés-éjszakás "Apuci nem megy ki!" "Apuci itt marad!" sírós-rívós procedúrává vált. Vasárnap végül úgy döntöttünk, hogy Boldizsár külön szobát kap. Még szerencse, hogy kacsalábon forgó palotában lakunk. ;) Persze éjszaka azért még mindenki vándorol; pl. ma reggel Gabesz Luca szobájában a matracon, míg én a saját ágyunkban Luca mellett ébredtem.

Méreckedtünk

Az ifjú úr tegnap óta folymatosan gyakorolja a tudományát; a nagy lendületben reggel kétszer is lefejelte a rácsoságy rácsait. (Ugyan van rajta rácsvédő, de nem sokat számít, mert a mi kis izompacsirtánk sokkal magasabbra nyomja ki magát.)
Mértéket vett a szabó is, akarom mondani itt járt a védőnő, 72cm hosszúnak mérte Öcsit. A súlya sem semmi 7870grammot nyomott ma reggel "éhgyomorra".

2011. március 3., csütörtök

Fordulópont - Boldizsár 6 hónapos

Az okosok azt állítják, hogy ugyan minden gyermek a maga tempójában fejlődik, mind szellemileg, mind fizikailag, azért 6 hónaposan már bizony illik megfordulni hasról hátra, vagy fordítva. Bobo tegnap volt 6 hónapos és még mindig nem produkálta magát a nagykönyv szerint, ezért bejelntkeztünk neurológiai vizsgálatra. Március 22-re kaptunk is időpontot, gondoltam magamban Öcsi, mivel szerintem a mi kicsi fiúnk csak kissé lusta, addigra már járni fog. ;) Nos, jelentem ma reggel kétszer is megfordult a hasáról hátára. Ugyan, csak az eredményt láttam, de bízom benne, hogy a megfelelő mozdulatsort végezte. :D

2011. március 1., kedd

2011. február 28., hétfő

Vasárnapi ebéd

Délelőtt elmentünk a Dunapartra sétálni - eredetileg a Hajógyári-szigetre készültünk játszózni, de Luca megtorpedózta a tervünket - majd beugrottunk a szomszéd Don Pepp pizzériába ebédelni. A pizza még mindig jó és Lulu nagyon élvezte a "játszóházat" is.