Luca már jár? :D

Jönnek, mennek a napok és egyszer csak azon kapom magam, hogy Luca már jár. Na jó ez természetesen még nem igaz, de roham tempóban fejlődik. Éppen ezért el is határoztuk Gáborral, hogy azon nyomban beszerzünk egy kamerát, mert ezek a pillanatok olyan gyorsan elillannak, jó lesz később visszanézni és gyönyörködni bennük.

Kisbabánk mostanra már egyre többet van ébren és egyre többet kommunikál. Élvezi a közös játékot, az odafigyelést, gyakran mosolyog, dallamosan gőgicsél és élénken rúgkapál, így hozza tudtunkra, hogy élénk, boldog kisbaba, aki jól érzi nálunk magát. Az izmai is erősödnek, hason a fekve a fejét egyre tovább tudja fenntartani, valamint szopizás után - ilyenkor teljesen ellazult, boldog mámorban úszik – vállra véve koncentrál és figyeli a hozzá közeli (kb. 20-30 cm-re levő) tárgyakat (a hátam mögötti zöld párnában és a piros ágytakaróban gyönyörködik), ilyenkor egy kis időre már képes megtartani a buksiját.

Hosszabb-rövidebb ideig már elszórakoztatja saját magát; a kiságyban, a pelenkázón vagy a mózesben fekve édesdeden gőgicsél Krokinak, Katicának, Brumi Macinak, vagy éppen a mintás függönynek. :) Egyrészről kezdek nagyon féltékeny lenni, másrészről élvezem távolról figyelni, ahogy egyre jobban kinyílik előtte a világ.

Aztán itt van még a fürdetés, altatás, alvás témaköre. Lehet, hogy valamit elszámítottunk, de a lényeg, hogy kialakult egy esti menetrend, ami beválni látszik. Fürdés kb. 8-1/2 9 magasságában, utána szopizás a nagyágyban fekve, böfizés, egy kis babusgatás, majd kb. két ásítás után irány a kiságy, ahol cumival vagy cumi nélkül nagyjából 20 perc alatt el is alszik Luca. Általában jól alszik és egyre ritkábban fordul elő, hogy igényli az éjszakai szopizást. Valószínűleg a vacsorára elfogyasztott mennyiség is befolyásolja, hogy hajnalban (4 és 5 óra körül) vagy csak kora reggel (6 fele) kíván ismét enni. És persze az is hat rá, hogy a drága anyucikája, aki még mindig minden rezzenésére felébred, jól értelmezi-e a jeleket - nyöszörög, forgolódik, kicsit sír - és valóban éhes-e már Pocak, amikor kiveszi szoptatni.

Gyertek máskor is!

Vannak jó, kevésbé jó és rossz napjaink is. Tervezhetek én előre gyerekes barátnős (Rita és Gábor, aki már kamaszkorba lépett, mivel elmúlt 6 hónapos) sétálós találkát, ha percenként változik az időjárás és a gyerekek is bal lábbal keltek fel. Amikor Ritáék megérkeztek egyenest nekivágtunk a sétának, dacolva esővel és széllel mi kitartottunk, de „bánatunkra” Gáborka is. Esze ágába nem jutott elaludni, amikor annyi érdekes dolog zajlik körülötte és különben is Ő már nagyfiú és tud ülni, akkor hagy ne keljen már feküdnie. Luca ez idő alatt csendesen pihent. Visszatérve a házba azonban valaki rossz gombot nyomott meg a gyerekeken, hol egyikük, hol másikuk, hol kórusban nyomták; bevallom kicsit kikészültünk. Azért jó volt találkozni és persze gyertek máskor is! :)

Családi ramazuri - 2009.03.08.

Vasárnapra virradóan Luca ismét jól aludt, a kora reggeli szopizás után még Gáborral játszottak és aludtak egy kicsit. (Én sajna nem tudtam visszaaludni, de legalább kényelmesen lezuhanyozhattam és összekészülődhettem.) Ebédre Ágihoz (nagynéném) voltunk hivatalosak, persze nem csak mi, hanem a bátyámék (Gábor, Orsi, Petra), a hugomék (Kata, Tomi, Anna, Eszter), a nagybátyámék (Bandi, Anikó, Panka) és az unokatesóm (Judit) is. Már jó előre megbeszéltük Ágival, hogy Luca ez időre kibéreli a hálószobát és ha jól viselkednek mosollyal fog fizetni. Amikor megérkeztünk még csak Katáék voltak ott, így lehetőségük adódott arra, hogy nyugiban babázhassanak kicsit. Kata gyakorlott anyaként lelkesen fogta a csöppséget, míg Anna tapasztalt nagytesóként ringatta (épp most töltötte be a 11-et), Eszter (5) a meghatottságtól szóhoz sem jutott. Aztán szép sorjában befutottak a többiek, Luca nagy sikert aratott, pedig a böfizését nem is hallották. Terveink között szerepelt egy nadrág beszerzése Gábornak az outletben, ezért megebédeltünk a kicsikkel, amíg Kata altatta (igazából inkább csak gyönyörködött benne és nosztalgiázott szerintem) Lucát. Az ebéd végeztével gondoltam ránézek kicsiny lányunkra és eligazítást tartok Katának (hol, mit talál), amikor az ajtóban megjelent Eszti és suttogva közölte velem, hogy „Andi! A Luca nem tud aludni.” Végül sietve elindultunk, bízva abban, hogy vannak elegen, majd csak boldogulnak. Nagy kő esett le a szívemről, amikor időre (a szoptatás miatt) visszaértem. Azonban épp hogy beléptem nz ajtón közölték velem, hogy elkéstem Luca már becumizott egy nagy adag tejcit. Onnan tudták, hogy éhes, hogy nagyon kutakodott kaja után, betámadta Kata, majd Judit cicijét is. És különben is volt sírás és nevetés és mindenki csavart egyet rajta, hogy otthon majd csak igyekezzek visszaprogramozni, hogy ismét jól szuperáljon a gyermek. Pocakmanó éhes maradt, hatalmasat szopizott, majd mint aki, jól végezte dolgát, úgy döntött alszik egy kicsit és kipiheni a családi ramazurit.

Sikeresen levizsgáztunk

Március 7-én szombaton Luca már 7 hetes; kész nagylány :D Most lenne jó megállítani egy kicsit az időt, szeretném még sokáig nézni, ahogy mosolyog, gőgicsél és felfedezi maga körül a világot. A mosolya teljesen magával ragad, olykor határozottan csibészes, van, amikor kacér és persze olyan is van, amikor tele szájjal röhög. (Teszi ezt elsősorban a szülein, amikor például szarik rájuk. A minap egy pukinak indult, majd lett belőle egy rotyi –ekkor én már szaros lettem – és ezt követte nem sokkal egy újabb adag, amiből még a földre is jutott. ) Szombaton is boldogan, mosolyogva ébredt, amíg összekészültem Gáborral beszélgetett és játszott a nagy ágyban, utána reggeli mindenkinek és az erős szél ellenére irány Vikiékkel együtt az Alcsútdobozi Arborétum. Honnan az ötlet? Miért pont ide? Ennek csak Gábor a tudója, de határozottan kedves helynek bizonyult. Annyit tudtunk csak előre, hogy nyitva vannak és van egy hatalmas hóvirág mező, aminek ugye most van a szezonja. Hogy hol fogok szoptatni vagy esetleg tisztába tenni Lucát? Megoldjuk, ha máshol nem, akkor a kocsiban, fő a rugalmasság. Az arborétum tényleg nagyon szép, sőt kimondottan romantikus a kápolnával, a kis tóval … Mire bejártuk az egyik útvonalat Luca természetesen megéhezett, a pénztáros néni, aki már előzetesen felajánlotta, hogy nála a fülkében (kb.3m2) lehet majd melegedni, készségesen kinyitotta főnöki irodát, ahol ugyan hűvös volt, de elvonulva tudtam szoptatni. Lucát csak a bundazsákból vettem ki; a kabátját, sapiját rajta hagytam, sőt be is takartam nehogy megfázzon. (A szája még így is megtalálta a megfelelő utat. :) Szuper a küldetés teljesítve, gondoltam lelkesen, miután jóllakott lányomra néztem. Ő az apja kezében nem így gondolta és egyszerűen, de hangosan, könnyített magán. Oké, van mindenünk, irány a pénztáros néni fülkéje. (Ezúton is köszönjük, hogy letakarított nekünk egy kis asztalt és rögtönzött egy frissen mosott takarót rá – mert hát a babának legyen puha - , amire kitehettem az eldobható pelenkázó-feltétet.) A szűk helyen sikeresen kicsomagoltam Lucát, aki úgy döntött most aztán megmutatja milyen egy igazi szökőkút, ami olykor prüszköl is egy kicsit. A pelenkázó-feltét jól állta a kiképzést, ámde olyan lett a takaró és Luca teljes ruházata. Vetkőzés, sírás, meztelenkedés, nevetés, öltözés, sírás, majd nevetés; sikerült a teljes ruhacsere. Átmentünk a vizsgán :D Ezt megünneplendő hazafele betértünk az Etyek Fogadóba (mint kiderült Rókusfalvy Pál a tulajdonosa, aki személyesen is jelen volt) és több felvonásban, de sikeresen megebédeltünk. (A csokitora narancs fagyival nekem nagyon bejött.)

A nagyi és a mesebolt

A hetünk gyorsan eltelt, szerencsére az időjárás viszonylag kegyes volt hozzánk, így sokat tudtunk sétálni. Kedden meglátogatott Minket Viki, aki a nagy pocakjával is nagyon aktív. (Ezúton is köszi a vasalást és remélem nemsokára újra találkozunk. :) Pénteken végre eljutottam majdnem 7 hetesen a 6 hetes kontrollra. Minden rendben, akár jöhetne is a kistesó. Délután megmutattuk magunkat Katinak és meglátogattuk az anyukámat, aki összeszedve minden erejét most is nagyon szuper nagyinak bizonyult. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy Lucával a kezében áll a tükör előtt és grimaszol, amin Luca édesdeden mosolyog. :D Luca imádja, főleg, hogy anyu a mi gyerekkori kedvenc dalunkat is elénekli neki. (Mesebolt, szakállas törpe – tegnap lediktáltattam magamnak anyuval, mert valahogy mindig belekavarodok vagy elfelejtek egy sort. Este jó sokszor el is énekeltem, már ha annak lehet nevezni ezt az én hangommal, Lucának, hogy végre rögzüljön a szövege.) A nagyszüleimhez is felugrottunk; határozottan állítom, hogy dédnagyszülőként sokkal jobban funkcionálnak. :)

Utazik a család - 20090228-0302

Annyi minden történt velünk, azt se tudom, hol kezdjem. Persze, ahol abbahagytam, azaz irány Szekszárd. Már csütörtökön napközben összekészítettem Lucának a szükséges ruhákat, 3 napra 6-8 rugdalózó, 4 body, 2 nadrág, 2 póló, 5 zokni, 2 hálózsák, elvégre ki tudja, hányszor csinál be úgy a gyerek, hogy teljes átöltözés szükséges. (Utóbb kiderült, annyira nem számítottam túl magam.) Előkészítettem még 1 törölközőt, 1 kifogót, 6 textil pelenkát, 1 kis takarót, popsi krémet, fürdető krémet, törlőkendőt és nagy mennyiségű (kb. 30 db) eldobható pelenkát. Nem tűnt kicsinek a halom, amit még másnap kellett kiegészíteni – az előzőleg megírt listám szerint - a pelenkázó feltéttel, a Vigantol cseppel, homeo bogyóval, mellszívóval, cumival, stb. Lényeg, hogy a cuccok nagy részét a miénkkel együtt sikeresen benyomorítottam a sporttáskába, ami korábban majdnem megtelt kettőnk dolgaival. Csütörtök estére össze voltunk pakolva. A listán természetesen szerepelt még a kis babakocsi, a kölcsön babakocsi mózese, valamint kiságy hiányában a kerekes fonott mózeskosár. Minden befért a kocsiba és még be is tudtunk szállni :)

Az éjszakát átaludta Luca :) (reményteljes jövő), reggel mosolygósan ébredt, mindenki megreggelizett, majd felkerekedtünk. Az út simán ment, Luca szinte végig aludt. Délután elkezdődött a vizitelés. Először mi mentünk meglátogatni Dorka szüleit, majd keresztfiúnkat, Andrist, és kis családját (Györgyit, Tolát és Petit-aki sajna nem volt otthon). Andris mostanra már jó nagy fiú, meg se ismertem volna, ha szembejön velünk az utcán (most lesz 7 hónapos :) ) Örültünk egymásnak, de tőlem nem futotta többre, mert Luca úgy döntött nem alszik, mert fáj a pocija és különben is az anyjának a gyereke mellett a helye. A du-i nem alvásért kárpótolt minket a lány, új helyen, idegen szagok és hangok, szokatlan körülmények között is jól aludt. :) A szombat délelőttöt Editnél a kozmetikában töltöttük, végre kaptam egy kis „kényeztetést” (Igaz egy masszázs talán valóban kényeztetés lett volna, de igazán rám fért már egy arctisztítás.) Délután vendégjárás, először a nagymama barátai látogattak meg minket, majd Karesz érkezett meg Kevinnel és Kristóffal. Karesz a mosolygós fejével rögtön belopta magát Luca szívébe és Kristóf is lelkesen szórakoztatta a kislányunkat. Aztán felkerekedtünk sétálni, mivel gyönyörűen sütött a nap és egy kis levegőre volt szükségünk. Kora este Atti látogatott meg minket, akinek bemutattuk, hogy milyen az, amikor a kicsi lány elfáradt és nyűgös és nincs is kedve annyira aludni. Megértem, ennyi új arc és élmény hatására én se tudnék pihenni. Vasárnap gyors családit látogatás törött lábú Juditéknál (Gábor nagynénje), majd a gyönyörű napsütésben Lacival (Gábor nagybátyja) és Ildikóval közös séta a Kálváriára. Lacit rögtön rabul ejtette Luca, tolta kocsit, átöltöztette, ringatta, szerintem meg is szopiztatta volna. :) Amikor legalább nyáron meglátogatjuk őket a Balcsin mi nyugodtan fürödhetünk, hekkezhetünk, mert lesz egy igazán szuper baby sittere. A hazaút simán ment, az autózás valóban csodás hatással van a gyerekekre, rögtön bevágják a szunyát, amint elindul.

Mondhatom jól telt az első családi kiruccanás és nem is pakoltam fel a házat, ellenben minden szükséges dolog nálunk volt. (Még a Vigantol csepp is, amit persze elfelejtettünk beadni Lucának.)