Családi ramazuri - 2009.03.08.

Vasárnapra virradóan Luca ismét jól aludt, a kora reggeli szopizás után még Gáborral játszottak és aludtak egy kicsit. (Én sajna nem tudtam visszaaludni, de legalább kényelmesen lezuhanyozhattam és összekészülődhettem.) Ebédre Ágihoz (nagynéném) voltunk hivatalosak, persze nem csak mi, hanem a bátyámék (Gábor, Orsi, Petra), a hugomék (Kata, Tomi, Anna, Eszter), a nagybátyámék (Bandi, Anikó, Panka) és az unokatesóm (Judit) is. Már jó előre megbeszéltük Ágival, hogy Luca ez időre kibéreli a hálószobát és ha jól viselkednek mosollyal fog fizetni. Amikor megérkeztünk még csak Katáék voltak ott, így lehetőségük adódott arra, hogy nyugiban babázhassanak kicsit. Kata gyakorlott anyaként lelkesen fogta a csöppséget, míg Anna tapasztalt nagytesóként ringatta (épp most töltötte be a 11-et), Eszter (5) a meghatottságtól szóhoz sem jutott. Aztán szép sorjában befutottak a többiek, Luca nagy sikert aratott, pedig a böfizését nem is hallották. Terveink között szerepelt egy nadrág beszerzése Gábornak az outletben, ezért megebédeltünk a kicsikkel, amíg Kata altatta (igazából inkább csak gyönyörködött benne és nosztalgiázott szerintem) Lucát. Az ebéd végeztével gondoltam ránézek kicsiny lányunkra és eligazítást tartok Katának (hol, mit talál), amikor az ajtóban megjelent Eszti és suttogva közölte velem, hogy „Andi! A Luca nem tud aludni.” Végül sietve elindultunk, bízva abban, hogy vannak elegen, majd csak boldogulnak. Nagy kő esett le a szívemről, amikor időre (a szoptatás miatt) visszaértem. Azonban épp hogy beléptem nz ajtón közölték velem, hogy elkéstem Luca már becumizott egy nagy adag tejcit. Onnan tudták, hogy éhes, hogy nagyon kutakodott kaja után, betámadta Kata, majd Judit cicijét is. És különben is volt sírás és nevetés és mindenki csavart egyet rajta, hogy otthon majd csak igyekezzek visszaprogramozni, hogy ismét jól szuperáljon a gyermek. Pocakmanó éhes maradt, hatalmasat szopizott, majd mint aki, jól végezte dolgát, úgy döntött alszik egy kicsit és kipiheni a családi ramazurit.