Sikeresen levizsgáztunk

Március 7-én szombaton Luca már 7 hetes; kész nagylány :D Most lenne jó megállítani egy kicsit az időt, szeretném még sokáig nézni, ahogy mosolyog, gőgicsél és felfedezi maga körül a világot. A mosolya teljesen magával ragad, olykor határozottan csibészes, van, amikor kacér és persze olyan is van, amikor tele szájjal röhög. (Teszi ezt elsősorban a szülein, amikor például szarik rájuk. A minap egy pukinak indult, majd lett belőle egy rotyi –ekkor én már szaros lettem – és ezt követte nem sokkal egy újabb adag, amiből még a földre is jutott. ) Szombaton is boldogan, mosolyogva ébredt, amíg összekészültem Gáborral beszélgetett és játszott a nagy ágyban, utána reggeli mindenkinek és az erős szél ellenére irány Vikiékkel együtt az Alcsútdobozi Arborétum. Honnan az ötlet? Miért pont ide? Ennek csak Gábor a tudója, de határozottan kedves helynek bizonyult. Annyit tudtunk csak előre, hogy nyitva vannak és van egy hatalmas hóvirág mező, aminek ugye most van a szezonja. Hogy hol fogok szoptatni vagy esetleg tisztába tenni Lucát? Megoldjuk, ha máshol nem, akkor a kocsiban, fő a rugalmasság. Az arborétum tényleg nagyon szép, sőt kimondottan romantikus a kápolnával, a kis tóval … Mire bejártuk az egyik útvonalat Luca természetesen megéhezett, a pénztáros néni, aki már előzetesen felajánlotta, hogy nála a fülkében (kb.3m2) lehet majd melegedni, készségesen kinyitotta főnöki irodát, ahol ugyan hűvös volt, de elvonulva tudtam szoptatni. Lucát csak a bundazsákból vettem ki; a kabátját, sapiját rajta hagytam, sőt be is takartam nehogy megfázzon. (A szája még így is megtalálta a megfelelő utat. :) Szuper a küldetés teljesítve, gondoltam lelkesen, miután jóllakott lányomra néztem. Ő az apja kezében nem így gondolta és egyszerűen, de hangosan, könnyített magán. Oké, van mindenünk, irány a pénztáros néni fülkéje. (Ezúton is köszönjük, hogy letakarított nekünk egy kis asztalt és rögtönzött egy frissen mosott takarót rá – mert hát a babának legyen puha - , amire kitehettem az eldobható pelenkázó-feltétet.) A szűk helyen sikeresen kicsomagoltam Lucát, aki úgy döntött most aztán megmutatja milyen egy igazi szökőkút, ami olykor prüszköl is egy kicsit. A pelenkázó-feltét jól állta a kiképzést, ámde olyan lett a takaró és Luca teljes ruházata. Vetkőzés, sírás, meztelenkedés, nevetés, öltözés, sírás, majd nevetés; sikerült a teljes ruhacsere. Átmentünk a vizsgán :D Ezt megünneplendő hazafele betértünk az Etyek Fogadóba (mint kiderült Rókusfalvy Pál a tulajdonosa, aki személyesen is jelen volt) és több felvonásban, de sikeresen megebédeltünk. (A csokitora narancs fagyival nekem nagyon bejött.)