2011. november 25., péntek

Péntek = Anya nap

Péntekenként igyekszünk mindent bepótolni, ami a héten nem fért bele a késő délutáni, esti együttlétekbe. Ma Apának nagyon nem akaródzott felkelni és munkába indulni, így rendhagyó módon együtt reggelizetünk. (Még egy rendes kávé is belefért.) Miközben Lulu és Bobó birtokba vette a nappalit, én gyorsan odakészítettem az ebédet (mirelit spenótos hal + rizs) és már kezdődhetett is a közös móka. Először felhívtuk Kempit, akivel közölte Luca, hogy "Én akarom elfújni a gyertyát a tortán!" aztán bemelegítésként tornáztunk egyet a székekből épített akadálypályán, majd bunkert építettünk, bujócskáztunk, pihenésként félig elkészítettük a hóembert, boltos játékot játszottunk (Lulu vásárolt, Bobó fuvarozott), közben tízóraira megettük a frissen vásárolt narancsot és almát, végül ebéd előtt énekeltünk a Télapónak (Hull a pelhyes, Télapó itt van). Luca nagyon ügyes, látszik, hogy a bölcsiben minden nap gyakorolnak, szinte kívülről tudja már a dalok szövegét.
Délután a kicsilánnyal még sütöttünk magunknak és Kempinek a szülinapjára csokis cookiet, amit persze frissen jól meg is kóstoltunk. ("Nagyi azt szerintem nem szereti. Neki csináljunk másikat.") Aztán, hogy ledolgozzuk ezt a sok kalóriát fogócskáztunk, állatóvodát építettünk és vártuk haza Aput, akit Luca még vacsora előtt gyorsan rávett egy rögtönzött ujjfestésre. Hát valahogy így nézett ki a mai napunk, sűrű volt, jól elfáradtam, de megérte, mert mindannyian jól mulattunk.

Szeretlek Öcsi



2011. november 24., csütörtök

Recycling - Hóember születik

A múltkor kimostam és félretettem néhány üres Actimeles dobozt, aztán egy éjszakai szoptatás után nem tudtam visszaaludni és járt az agyam, így született meg az ötlet. Hóembert fogunk készíteni belőle. Aztán egy reggel munkába menet kitaláltam, hogy miből lesz a mi kis hóemberünk sapkája; újrahasznosítjuk a munkahelyi (isteni kávét adó) Nespresso kapszulákat. Kedden hazahoztam néhányat és ma elkészítettem a prototípust.

A répaorr egy nemrégiben vásárolt műszaki cikk dobozából előkerült hungarocell darabból készült, a szemeket és a gombokat feketére, a seprű végét barnára festett papírból vágtam ki. Szerintem mutatós kis hóemberke lett belőle és a munakfolyamat sem kíván nagy szakmai tudást, így holnap bátran nekiállhatunk Lucával és Öcsivel két újabb kis emberke elkészítésének.

2011. november 21., hétfő

Ujjfesték

Ma - Csicsi receptje alapján - elkészítettem az első adag ujjfestékünket, hogy végre Boldizsár is kiélhesse művészi hajlamát. Sajna kicsit szemcsés lett a festék, valószínűleg vagy a só volt durva vagy a kukoricaliszt nem volt elég finom, de azért így is megfelel a célnak.

Készült szép számban kicsi, kisebb és nagyobb tenyérlenyomat

És persze a kóstolás sem maradhatott el.

2011. november 20., vasárnap

Fejlődés és regresszió

Az eszemmel tudtam, mert olvastam róla és sokan mondták is, hogy a kistesó megjelenése és a bölcsikezdés gyakran "visszaeséshez" vezet. Persze más tudni és megint más megélni.
A kicsicsaj esetében ez az alábbi területeken jelentkezett:
- Luca és a cumik (egy a szájban, egy meg morszolgatni) újra elválaszthatatlanok lettek
- reggel nem akar bugyit venni, pelusban akar maradni, pisilni is abba akar (pedig szobatiszta a lány!!!)
- önállóan nem kezd játszani (ha én vagy más felnőtt kezdeményez bevonható a játékba ill. gyakran csatlakozik az öccséhez, utánozza, amivel éppen Bobó foglalatoskodik)
- eszméletlen sokat nyafog
- gyerektársaságban (pl. bölcsi) nagyon ragaszkodik a megszokott játszópajtásaihoz (Dani, Boldizsár), nem vagy csak nagyon ritkán nyit más gyerek irányába
- gyakran van magában, passzív szemlélő (Hová lett a vidám, aktív kicsi lány?)
- olykor látványosan nyüglődik, unatkozik

Persze van, amiben nagyon szépen fejlődik:
- egyre ügyesebben öltözik és vetkőzik önállóan, imádja a zipzárokat
- tudja, hogy mit szabad és mit nem, ált. betartja a játékszabályokat és az öccsét is erre neveli
- énekel és mondókázik magában
- profin elmeséli, hogy mi történt vele a bölcsiben, miket evett, mit játszott - persze, csak, ha kedve tartja
- remek segítség a konyhában (kipakolja a mosogatógépet, megterít, teát készít, kever-kavar, takarít)

Kippkopp és gyerekei

Tegnap Bábszínházban (Kolibri Fészek) voltunk Lucával. (Eredetileg Apával ment volna a kicsilány, de anyahiánya volt, így mégis én lettem a kísérője. Persze a fiúk sem tétlenkedtek, miután kitettek minket a színháznál elmentek felfedezni Budapestet.) Szerencsére időben érkeztünk, miután levetkőztünk, sikerült is remek helyet találnunk az első sorban. (Tényleg ez volt a legelső sor, mert nem székre ültünk, hanem a színpad elé a földre letett párnákra.) Alig helyezkedtünk el, amikor befutott a mézeskalácsot kezében szorongató Olivér Vikivel. Luca azon nyomban kijelentette, hogy "Éhes a pocakom!". Szerencsére nekünk is jutott mézeskalács, amit még az előadás előtt gyorsan el is fogyasztott Lulu. (Aztán persze a játék alatt anya ölében még számos ropi is követte.) Felgördült a függöny és megjelent a színpadon Kippkopp és Tipptopp, ettől kezdve Luca elvarázsolt arccal figyelte az eseményeket. Olyannyira magával ragadta a játék, hogy két alkalommal hangosan is "közbeszólt". Először azt kérdezte meg, hogy "Ki sír?" - látni lehetett rajta, hogy a jelenet emocionálisan komolyan megdolgoztatja. Azóta is, ha mesél az előadásról, mindig beszámol a síró kis süniről, akinek elment az anyukája. A második alkalommal Kippkoppnak és Tipptoppnak segített megtalálni "Ott vannak!" a kis kipikopikat. Végig nagyon élvezte a darabot - ami majd egy óra hosszú volt - , az érdeklődése csak néha kalandozott el az élő zenei aláfestést szolgáltató művész felé. Olyannyira érdekelték a hangszerek, hogy az előadás után odamentünk a bácsihoz, aki nagyon kedvesen fogadta Lucát és hagyta, hogy a bátor csöppség kipróbálja a különböző xylofonokat, sőt külön neki megmutatta az esőcsináló hangszerét is.
Szerintem nagyon színvonalas darab, gyermeklelkű felnőtteknek is szívesen ajánlom. Mi legközelebb is megyünk :D

Kiskukták - muffin készül uzsonnára

Lulu te tedd bele az áfonyát én meg kavarom!

Muszáj megkóstolnom, majd a tesó befejezi a munkát.

Éhes a gyermek