2012. március 19., hétfő

Töltőd(t)ünk

A március 15-i hosszú hétvégén gyönyörű időnk volt, amit persze örömmel ki is használtunk. Az első nap a Hajógyári-sziget játszóterét fedeztük fel újra, másnap egy csepeli kis játszóteret vettünk birtokba, harmadnap meghódítottuk Visegrádot és negyednap bevettük Budapest egy kicsiny szegletét (Nagyiéknál jártunk).
A visegrádi bobozás - immár Bobóval együtt - ismét remek mókának bizonyult. Öcsi korai ébresztőjének köszönhetően időben érkeztünk, így még a nagy tömeg érkezése előtt csúszhattunk egy párat.Lulu bátor nyúl volt, az első csúszást könnyedén átengedte Apának és Bobónak. Aztán mi is elindultunk, a kicsilány felismerte smile-t (emlékezett rá, hogy ott fényképeznek), nagyot mosolygott rá és hangosan kurjongatott velem.
A hatodik körhöz már nem volt kedvünk és mivel úgy is megéheztünk felszedelőcködtünk és felfedeztük a dunaparti Ízfesztivált. Szerencsére mindkét gyerek hátibaba volt, mert hatalmas volt a tömeg, ezért csak addig maradtunk, amíg vettünk valami harapnivalót ebédre. A belga krumplichipset, a hagyományos és káposztás tócsnit végül a szomszédos parkban fogyasztottuk el. A desszert se váratott sokáig magára, miközben megvettük a mesejátszóra a belépőt, sikerült elnyalnunk az idei első fagyikat is.

A legnagyobb sikere most a labirintus mellett a homokozónak volt, ahol Öcsi hosszasan eljátszott az ott talált kis dömperrel és lapáttal.

Mindannyian nagyon élveztük a sok jövést-menést és feltöltődtünk az első tavaszi napsugarakkal.

2012. március 18., vasárnap

Itt a tavasz, újra élünk

Múlt vasárnap Laci doktor bácsi gyógyultnak nyilvánította az aprónépet. (A jó hírért cserébe a kicsilány egy családi összmunkában készített csokis muffinnal jutalmazta.) És valóban, a héten fokozatosan erőre kapott Luca; az esetek többségében délután és este is jól alszik, éjszaka már csak néha ébred, újra bugyit hord és egyre jobb az étvágya is. Boldizsárt különösebben nem viselte meg a betegség, hatalmas, vidám energiagombóc, aki egyátalán nincs tisztában az erejével. (Játékból gyakran megüti Lulut, aki persze rögtön sírva fakad és ordít, ahelyett, hogy megvédené magát és olykor odasózna egyet az öccsének.)
A bölcsit már mindketten nagyon várták, Luca most is lassan oldódott fel, előfordult, hogy sírt és eleinte kevésbé volt aktív, de már nem cumizott folyamatosan és nem hurcibálta mindenhova magával a dolgait, szólt, ha wc-re kellett mennie és csütörtökön már alváshoz sem kért pelust. A virágültetést, kézműveskedést, éneklést nagyon élvezte.
Bobot "elválasztották" a nővérétől, a kora miatt átkerült Szilvi néni csoportjába. (Az elmúlt hónapokban egyre több gyerek érkezett a bölcsis csoportba, ezért most már két csoportban foglalkoznak velük. Ez azt jelenti, hogy a nap nagy részét most is együtt töltik, de a koruknak megfelelő foglalkozásokokn vehetnek részt.) Öcsi a héten már gyurmából csigát készített, élvezte a mondókákat, játékokat és persze a tornát minden mennyiségben, egyre több szó első szótagját mondja ki és utánozza a többiek beszédét.