Első utunk a Mesemúzeumba vezetett, aminek az ötlete szerintem nagyon jó és drámapedagógiai foglalkozással egybekötve biztosan nagyon érdekes, magában, mint kiállítás gyakorlatilag nem állja meg a helyét. A látogatóknak két kis szobába összezsúfolva hét próbát kell kiállniuk, amihez az instrukciók gyakran pontatlanok és a feladatokon is lehetne még mit fejleszteni. Összességében nekem hatalmas csalódás volt.
Ezt követően az Asztalka nevű barátságos kis cukrászda "teaszán" tízóraiztunk. Igazi házi ízek fogadtak minket, ribizlis pitét ettünk - amibe sajnos töltelékként Luca által továbbra sem szeretett vaníliakrém is került - és hozzá finom tradicionális (semmi csicsa, narancs, lime, menta) limonádét ittunk.
Nagyit is megleptük, aki rég fogadott minket ilyen vidáman. Miközben beszámoltunk neki a friss élményeinkről a kicsilány még egy kedves (Dani király, Luca királylány) rajzot is készített neki. És utána, teljesen spontán módon, a nap fénypontjaként még kilyukasztottuk Lulu fülecskéjét is. A lyukasztást két könnycsepp és azóta is nagyon boldog arcocska követte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése