2011. december 8., csütörtök

Bölcsis élet

Ahogy Csilla néni látja:
"Luca kezd megnyugodni. Egyre kevesebbet sír, a dolgaihoz még mindig nagyon ragaszkodik. Néha elfeledkezik a cumiról, de ha eszébe jut, kétségbe esik és keresi."
"A foglalkozásokon megint részt vesz. Éneklés közben már nem kapja el a tekintetét, ha ránézek, inkább mosolyogva figyel felemelt fejjel."
"Bobó a maga módján próbál résztvenni a dolgokban. Nagyon kedves, szeretetreméltó, sok ölelésre vágyik. Gyakran jön bújni."
"Nagyon szófogadó, de korából adódóan csak pillanatokig tud betartani dolgokat. Nagyon figyelmes és egész hosszú ideig képes koncentrálni. Sírni szinte alig-alig sír, nagyon próbál önállósodni."

Amit én tapasztalok:
Luca reggelente még mindig nem akar bölcsibe menni, elváláskor még gyakran sír, délutánonként meg - miután örömködött nekem - alig akar hazajönni. Egyre többször és egyre hosszabb ideig képes megválni a cumijaitól, ha fáradt, vagy valami "bánat" éri, keresi őket. Mivel délutánonként alszik vagy legalábbis pihen a bölcsiben a közös délutánok és esték is jobban telnek. Kiegyensúlyozottabb, kevesebbet nyafog, de továbbra is nagyon igényli a figyelmet és a szeretgetést.
Bobó általában jókedvűen ébred, az utóbbi napokban a hajnali szopizást követően reggel nem igényelte az összebújást. A bölcsibe most is vidáman készül, a búcsúzásra gyakran nem is kerül sor, mert rögtön megy a dolgára. Amikor megérkezem, függetlenül attól, hogy épp mit csinál - eszik, játszik - azonnal abbahagyja és kitörő örömmel repül hozzám. Utána vagy rögtön cicizni akar, vagy mintha ott se lennék megy vissza játszani; nehezen tudunk hazaindulni. Itthon, attól függően, hogy délután mennyit aludt, vagy fáradt és nyűgös, vagy őrült spanyol módjára nyakatekert akrobatikus mutatványokat végez a lakás összes pontján. Az ölelgetést, összebújást, közös hancúrozást nagyon igényli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése