Csak csajok

Reggel miután Ildire hagytuk a házat és Ágira az Öcsit, nyakunkba vettük a várost Luluval. Az első utunk - hév, metró, közben sok-sok mozgólépcső - a gyermekkardiológiára vezetett. Szerencsére időben érkeztünk és várakoznunk se kellett sokat, amíg sorra kerültünk a kicsilány önállóan felfedezte a kicsiknek kialakított játszó részt. Semmi extra, egy leterített szőnyeg és néhány régi, innen-onnan kiszuperált játék; mégis jól lefoglalta a kicsilányt. Mikor szólítottak minket Luca ugyan megszeppent, de nagy bátran előre ment és önállóan ment be a doktor bácsihoz, alig két lépéssel mögötte persze én is követtem. A doktor bácsi rögtön a kezébe nyomott Lulunak egy bátor oroszlánt, hogy most ő lesz az ő kis segítője. A vizsgálat elég hosszadalmas volt - szetószkóp, ultrahank, vérnyomásmérés, ekg - , de Luca nagyon türelmes volt, ügyesen követte az utasításokat és egyszer sem görbült le a szája. A végén hatalmas dícséretet kapott, no meg, a kis hős három matricát is kiérdemelt. (Szívzörej tényleg van és az aorta is kicsit szűk, de a normál értéken belül van, ezért egy év múlva újabb kontroll javasolt. Összességében a manót makk egészségesnek nyilvánították.)

Éppen megszólaltak a déli harangok, amikor kiléptünk a kórház kapuján, ezért elindultunk ebédelni. Luca előzetesen halcskát szósszal rendelt, törtem a fejem, de nem jutott eszembe egy olyan hely sem a környéken, ahol gyors a kiszolgálás és halat is adnak. Végül elvillamosoztunk a Nyugatihoz és beültünk a Mekibe. Itt sem járt még Luca, nem csoda, mert én se vagyok itt gyakori vendég. Lényeg, hogy van halas szendvics és gyors a kiszolgálás. (Ez utóbbi csak részben volt igaz.) Vettem egy gyerek menüt (sajtburger, kis krumpli, almalé) és egy halas menüt (halburger, közepes krumpli, citromos tea). No és ebből mit evett meg a gyerek? A halat zsemle nélkül, sültkrumplit, az almalevet és egy kis teát.

Tele pocakkal, miután a mosdót is meglátogattuk felkerekedtünk a karácsonyi vásárba. (Újra pelus nélkül volt Lulu, ezért észnél kellett lennem; a hátizsákban egy teljes szett váltóruhát cipeltem és időnként rákérdeztem, hogy kell-e pisilnie.) Rögtön bevetettük magunkat a vásári forgatagba, Luca elsőként egy kis faházba szeretett volna bemenni, de sajnos azokat az árusok már mind lefoglalták. Sétáltunk, nézelődtünk, vásárfiát vettünk mindenkinek és lépten-nyomon a kürtöskalácsost kerestük. A beígért dessszertre nem kellett sokat várni, a hatlmas diós kalácsot rögtön melegében el is kezdtük majszolni. Úton a metróhoz még hallgatunk utcai zenészt (Furulyázást, de sajna csak egy dal erejéig, mert a fiatalember gyorsan odébbállt.) és kergettünk hatalmas szappanbuborékokat (Egy fiatal srác csinálta maga által fabrikált eszköz és egy lavór folyadék segítségével, hihetetlen látványos volt ahogy szálltak a szélben.). Hazafelé a kicsilány elpilledt, hozzábújva pihent, de nem aludt, sőt a hévtől hazáig gyalogot és itthon az élményektől teljesen feldobva mesélt, mesélt Áginak, majd a Ngayinak a telefonban és este Apucinak.
Nekem ez a nap felért egy igazi karácsonyi ajándékkal. Remélem még sok hasonlóban lesz részünk.,