Végül tegnap délután elszántuk magunkat a nagy lépésre és átköltöztettük Bobeszt Luca szobájába. Lesz, ami lesz, itt az ideje kipróbálni. A kétgyerekes altatás mikéntjéről korábban már tudakozódtam baráti és ismerősi körökben, de választanunk nekünk kellett. Miután mindenki szépen megtisztálkodott én Bobesszal átvonultam a gyerekszobába, hogy nyugodtan, félhomályban szopizzon és elaludjon. Ez alatt az idő alatt Gabesz a mi szobánkban mesélt Lulunak, majd nem sokkal azután, hogy én kijöttem a gyerekszobából, átkísérte és lefektette a lánykát. Minden ment, mint a karikacsapás. Aztán nem sokkal 11 után Boboka felsírt, jó hangosan. Kettessével szedtem a lépcsőfokokat felfelé, hogy még mielőtt Luca felébred, gyorsan elcsendesíthessem némi szopival a kis legényt. Lulu ugyan valamit érzékelt a hangokból, mert nagyon forgolódott az ágyában, de sikerrel jártam, nem ébredt fel. Legközelebb csak reggel fél 6-kor mentem át szoptatni, az ifjú úr hason kinyomva magát hangosan beszélgetett az állatkáival a rácsvédőn. Szerencsére visszaaludt, így én is visszatérhettem az ágyamba, ahol csak nagyon nehezen jött álom a szememre. A következő ébresztő reggel 7 körül volt, Boldizsár ugyanis hangosan kurjongatott a kiságyában. Luca felébredt rá, de miközben Bobeszt készültem átvinni hozzánk, mondtam, hogy még feküdjön csak vissza és aludjon és így tett. :D Bezzeg Bobo csak lökte a sódert, Apa is felébredt rá. Én meg annyira álmos voltam, hogy sikerült még vagy egy fél órát elszunyókálnom mellettük. Remélem, a jövőben sem lesz nehezebb esténk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése