2010. június 25., péntek

Mamival hármasban az élet

A fránya vakbélműtét miatt nem utazhattunk a múlt héten Apával Franciaországba, így itthon maradtunk édes kettesben, azaz hármasban, mert bizony a műtét óta Mami beköltözött hozzánk, hogy segítsen ellátni a mindennapi teendőket. (Pocak gyorsan megszokta, hogy Apa nincs itthon, de minden este bement a hálószobánkba és mutatta az ágyon Apa helyét és mondta, hogy Apa, Apa :D)

Csók Apu!

Lulu hamar elfogadta az új helyzetet. Élvezte, hogy hol a Mami, hol Anya szórakoztatja. Rákaptak a közös boltozás ízére, közösen csapkodták útközben a szúnyogokat és együtt süttették magukat a játszón, ahol már nem csak Luca remekel a homokpogácsa készítésben, hanem Mami is megtanulta annak minden csínját-bínját. Hamar kialakult kettejük délutáni és esti altatási ceremóniája is - mesélés ölben, egy kis éneklés (végre tiszta hangon), elhelyezkedés a matracon (lassan 3 hete, hogy nem a kiságyban, hanem a földre letett ágybetéten alszik Manó), újabb mese, aminek a főszereplője Luca baba, majd édes álom reggelig.
Apa ugyan már szombat este megérkezett a repülővel (a héten minden repülőnek lekesen integettünk és ha kérdeztük Törpét, hogy Apa mivel utazott lelkesen emelte a kezét a magasba :D ), Mami még a héten velünk maradt, hogy segítségünkre legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése