Lassan 6 hetes lesz Luca

Már több mint egy hete nem jelentkeztem, elragadtak a munkás-mókás hétköznapok :) A múlt hetünk nagyon kellemesen, régi-új ismerosök látogatásával telt. Hétfon Viki látogatott meg minket munka után, gyanítom segítünk neki ráhangolódni az elkövetkezo idokre. :) Kedden a védono tette nálunk tiszteletét és kérdezett egy csomó fontos és érdekes dolgot a csöppségrol, hogy tudja rendesen fejlodik. Minden a legnagyobb rendben. :) Szerdán du-n Cula (gimis osztálytársnom) járt nálunk, aki szintén Budakalászon lakik kis családjával (Marci kisfia most 4 éves és áprilisra várják a kishugit) és vagy 3 éve nem találkoztunk. Jó volt újra látni egymást, talán a jövoben rendszeresítjük is a találkozásainkat. Csütörtökön Rita és Gáborka viziteltek nálunk, az egész napot együtt töltöttük. Fantasztikus volt látni a két gyerkocöt és egymással megosztani az anyaság örömeit, szépségeit és kihívásait. Elhatároztuk, hogy ha lehet hetente találkozunk és maximálisan kiélvezzük egymás felnott és gyerek társaságát. :) Este aztán megérkezett anyósom, aki maximálisan élvezi nagymama teendoit, böfiztet, álomba ringat, énekel (szerencsére neki legalább van hangja, nem hiába volt zeneiskola igazgató) és besegít a vasalásban, fozésben. További látogatásokat már csak mi tettünk a hétvégén. Szombaton egy nagy sétát követoen meglátogattuk a szüleimet és amíg mi elintéztünk néhány dolgot anyum vigyázott Lucára. (Annyira szepek voltak ahogy ketten egymas mellett feküdtek a nagy ágyban.) Természetesen anyu is eléneklte neki a teljes repertoárt, közte az én kedven gyerekkori dalomat. ( ... réges régen volt egy mesebol ...) Késobb, miután Luca felébresztette apum is beszállt, na persze nem az éneklésbe. :)Hazafele még beugrottunk Ilkáékhoz ill ez így nem pontos, megálltunk a parkolóban is kirendeltük a csapatot gyereknézobe. Megfordult a fejünkben, hogy ez olyan, mint az utcai kukucskáló a pepp-showban, kérünk érte mi is pénzt, cserébe Luca megmutatja magát. :)
Vasárnap Szentendrére ruccantunk át sétálni, a macskaköves utcák Manócskát egyátalán nem zavarták, békésen aludt a kocsiban. A Templom-dombon aztán volt nagy találkozás, apum kihozta Katát és az unokahugikat Luca nézobe, természetesen sikere volt a programnak :) A mostani hetünk idáig nyugisabban alakult, nem érkeztek újabb látogatok, csak anyósom utazott haza. Most újra édes kettesben töltöttünk pár napot,mármint napközben, így maximálisan kiélvezhettem a kiscsaj teljes bemutatóját. Egyre jobban figyeli az arcokat és elkezdett utánozni - ha kinyújtjuk a nyelvünk o is kinyújtja, vagy ha kinyitjuk a szánk o is kinyitja. Nagyon cuki kis nyelve van. :) Eloször azt hittem csak bebeszélem magamnak, hogy utánoz, de aztán a szakkönyvek megerosítették a felismerésem :)
Ma voltunk csipőultrahangon, minden a legnagyobb rendben kicsiny csemeténkkel. Ahhoz, hogy errol meggyozödjünk alul lemeztelenítettük a kiscsajt ás átadtuk a doktor bácsinak, aki nagyon kedvesen egy csörgovel megnyugtatta Lucát, majd egy textilpelenka kíséretében a vizsgálóra tette. Persze nem véletlen volt óvatos, Luca jól odapisilt. :) Március végén újra találkozunk az ultrahangon, a kis kacska lábikót addig is tornáztatjuk.
Ha tehetjük továbbra is kihasználjuk a szép tiszta idot és nagyokat sétálunk a környéken. Ezeket a sétákat mindketten nagyon élvezzük; Luca jól alszik a friss levegon, én meg élvezem, hogy kiszabadulhatok a négy fal közül és egyre jobban megismerem Budakalász ezen részét.
Pénteken Szekszárdra utazunk, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fogjuk viselni a hosszú utat és a környezetváltozást és persze arra is, hogy mekkora cókmókkal indulunk majd útnak és mi az, amit feleslegesen viszünk és mi az, ami itthon marad. :)