özölte velem, majd én Gáborral, hogy talán már az éjszaka újra találkozunk, úgy döntöttünk kihagyjuk a mozit és hazamegyünk pihenni. A szokásos módon telt az este, éjfélre ágyba is kerültünk, azonban hajnali 3-kor arra lettem figyelmes, hogy beindultak a fájások. Papírral, tollal és mobiltelefonnal - azon volt óra és fényt is adott - felszerelkezve kezdtem figyelni és jegyezni a fájások sűrűségét. Mindezt a paplan alatt tettem, nehogy drága fáradt párom felébredjen idő előtt. 10 perces fájásaim voltak, mélyhasi légzést alkalmazva jól viseltem őket, aztán jött egy pár 8 perces. 1/2 7 volt, felkeltettem Gábort, aki elsőre közölte, hogy fáradt, majd amikor felfogta a hallottakat pizsamástól kiugrott az ágyból, hogy most azonnal induljunk. Megnyugtattam, hogy nem kell úgy sietni, szeretnék lezuhanyozni és ő is tegye ezt, majd indulhatunk. 8-ra értünk a kórházba, ahol megvizsgált az ügyeletes, közölte, hogy 2 ujjnyira nyitott a méhszáj, ami szinte már teljesen felszedődött ill a baba teljesen beilleszkedett. Átkísértek a vajudóba, ctg-re tettek, nézték a magzati mozgást, szívhangot ill. fájás erősségét. Ekkorra már azért komolyabban fájt es kb. 5 percesek voltak. Megérkezett 9-kor a szülésznő, megvizsgált és burkot repesztett, ami gyorsíotta es erösítette is a fájásokat. 1/4 10-kor átmentünk a szülőszobára, ekkor már 2 perces fájásaim voltak, ami fájt, tényleg nagyon fájt. Probáltam használni a jógán tanult lazításokat, de egyre kevésbe ment. Közben a szülésznő megnézett ctg-vel, aztán felfektetett az ágyra és megvizsgált, akorra 
már beindultak a tolási ingerek, fájások. Ekkor futott be, jegyzem meg természetesen az utolsó pillanatban, a dokim és kezdődött a kitolási szakasz. Gábor nagyon jó segítség volt, az egyik oldalon ő húzta fel a lábamat és segített engem tartani, amikor toltam. A gátmetszést nem kerültem el, de csak apró vágásra volt szükség és nem éreztem belőle semmit, Luca gyorsan, 10.15-re kibújt és rögtön a pocakomra tették. Mindent elárasztó boldogság volt, aztán Gábor hősiesen elvágta a köldökzsinórt és odaadták neki a kislányunkat, miközben én megszültem a méhlepényt (az orvos masszírozta a hasamat, hogy könnyen és egyben távozzon; eközben a szülésznő a köldökzsinórnál fogva gyakorlatilag húzta kifelé), ami könnyen ment, majd következett a gátvarrás, ez azért fájdalmas a helyi érzéstelenítés ellenére is, de szinte észre se vettem, mert akkor mar ott volt Luca az apja kezében. :) Miután elláttak még 2 órát együtt maradhattunk a szülőszobán, közben bejött a szülésznő és mellre helyezte Lucat, hogy könnyebben beinduljon a szopizás ill. ha tudja szopizza ki az előtejet, ami ugyan csak pár csepp, de nagyon fontos anyagokat tartalmaz számára. Sikerü
lt, ami külön nagy boldogság volt számomra. :)Aztán elvitték Lucát gyerekorvosi vizsgálatra és engem felvittek a gyerekágyra, Gábor meg hazajött pihenni. A kórházi ágyban fekve nagyon furcsa volt, hogy egyszerre csak senki nem mozog a pocakomban, hiányzott az érzés. Délután aztán végre megkaptam Luca babát, órákig néztam a kis apróságot, nem tudtam vele betelni. Őszintén kellett egy pár nap, amire igazán felfogtam, hogy anya lettem és van egy gyönyörű kislányunk. A kórházban keddig kellett volna maradnunk, de mivel Luca besárgult csak szerdán jöhettunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése