Játékszenvedély

Luca még járni sem tudott, amikor elkezdett szenvedélyesen rajongani a motorok iránt. Eleinte csak messziről figyelte a tovarobogó "nagyokat", majd nekiállt közelebbről is megismerkedni e csodás járgányokkal - toligálta és cipelte őket. Mindezt olyan lelkesen tette, hogy Ő lett a játszótér hivatalos parkolóőre :D A születésnapjára megleptük a legkisebb motorral, ami bizony egészen sokáig nagynak bizonyult. Hétfőn este megtört jég, Lulunak sikerült a lakásban egyedül felülnie, majd leszállnia imádott mocijáról, végül el is indult vele - eleinte ugyan többet ment hátrafele, mint előre, de legalább mozgásba hozta a járgányt. (Az egész este ezen mozdulatsor begyakorlásával telt.) Ma már magunkkal vittük a játszóra a motort és nem hiába tettük, mert Luca lelkesen mutogatta újdonsült tudományát kicsiknek és nagyoknak.

A másik szenvedélye a homokozó. Legyen napsütés, szél vagy szemerkélő eső nekünk a játszón, pontosabban a homokozóban a helyünk. Napi menetfelszerelésünk része a két lapát, a gereblye, egy-két vödör és homokozóforma. Persze a legnagyobb szórakozást a lapatolás, a homokvár-rombolás és a homoktúrás jelenti. Ma az egyik kis havertól kölcsönvett egy nagyobbacska lapátot, majd mosolyogva közelített felém és hangos kurjongatás közepette nyakamba lapátolt egy kis homokot.

Mostani kedvencek

Hű, ebben a tojásban zörög valami!

Hiába szánja Anya a legjobb falatokat Nekem, mindig Apa szendvicse a legjobb!!!

Húsvét

Végre eljött a várva várt nap, amit annyi - elsősorban apai - készülődés (tojásfestés, sonkatekercs és franciasaláta készítés, répás muffin sütés) előzött meg. Miután befutott minden nagyszülő kezdődhetett a kertben a tojásvadászat. Épphogy kiléptünk az ajtón Luca már szaladt is, na nem ám tojást keresgélni, hanem begyűjteni a homokozókészletet. Lapáttal és vödörrel felszerelkezve indult a keresgélés, még szerencse, hogy Nagyi és Mami személyében lelkes segítőkre talált Lulu.

Törpe begyűjtötte az összes kincset, megtört néhány festett tojást és nem fedezte fel, hogy a színes csomagolópapír alatt finom csoki bújik. Ezzel teljesítette is "kötelességét", indulhattunk kutyalesre.

Ma hála a vendégseregnek újabb tojáskeresés volt, de most, mivel kint nagyban esett az eső, Luca szobájában gyűltünk össze. Volt móka és kacagás, a csokitojások remekül gurultak a padlón.

Végül Pocaknak csak sikerült kibontani az egyik csokitojást és fülig érő szájjal üdvözölte a kellemes meglepetést. Szerencsére résen voltam és csak egy kicsi kostoló lett a vége.

Ültetek

Amióta beköszöntött a tavasz Luca alig nyitja ki a szemét máris a szabadban szeretne lenni. A múlt héten már pizsiben elindult a bejárati ajtóhoz és jelezte, hogy bizony már most indulna a játszóra homokozni vagy kertészkedni.

Ma nagy meglepetésünkre Apa hamarabb ért haza a munkából, ráadásul útközben még a kertészeti szakboltba is beugrott, végre mehettünk ültetni.

Szentendre egy kicsit másképp

Történetünk tegnap kezdődött, amikor Apa bejelentette, hogy a kocsinknak traktor hangja lett, amit sürgősen orvosolni kell. A hétvégére így autó nélkül maradtunk. Este tanakodtunk, hogyan tudnánk mégis kimozdulni itthonról, hamár végre szép, napos tavaszi időt mondanak. Egy étaludt éjszaka után, egy ideje ez már megint nagyon hiányzott, friss fejjel előálltam az ötltemmel. Irány Szentendre HÉV-el illetve most épp pótló busszal. Gyorsan összekészülődtünk, majd reggeli után Gabesz immár rutinosan a hátára penderítette Lucát és indulhattunk is. Hamar kiderült, hogy tényleg gyönyörű az idő és némiképp túlöltöztük magunkat; sebaj a táskába volt még hely. Az első utunk a piacra vezetett, de nem ám friss zöldségért vagy gyümölcsért mentünk, kürtöskalácsot vettünk tízóraira. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt nagyon ízlett ;)

Sétáltunk a "fő" utcán, fellépcsőztünk a templomhoz. Itt miközben meghallgattuk a bim-bam harangot és megnéztük Szentendre számos templomának tik-tak óráját Lulu birtokba vette a teret. Rőzsét és kavicsot gyűjtött és gyakorolta a járást a macskakövön, majd le-föl lépcsőztünk. Miután jól kisportoltuk magunkat és dél felé járt az idő, sajtos-tejfölös lángossal csillapítottuk éhségünket. Pocak mosolygós arccal vidáman falatozta a lángost és a reszelt sajtból kis szakállat növesztett magának. :D

Jóllakottan folytattuk utunkat a partra, ahol megvettük az isteni kávéadagunkat a kotyogónkba, majd megnéztük a futkározó kutyákat és a könyvekből már jól ismert kacsákat. Útközben ismerősökkel és összefutottunk, végül Lulu elpilledt és Gabesz hátán aludt egy jót hazáig.

Itthon aztán kis meglepi várta, Kempi jött hozzánk, hogy kisegítsen minket a bajból és autót kölcsönözzön nekünk.

Kirándulás Csobánkán

Tegnap baráti összejövetel volt és Vikiék (Viki, Zsolt, Olivér) nálunk aludtak. A reggel jól indult, hatan sertepertéltünk a konyhában és bizony mindenkinek sikerült jól teleraknia a pocakját, amit persze muszáj volt lemozognunk. Zsolt nem akart aszfaltbetyárkodni, ezért Gábor határozott fellépésének köszönhetően, ripsz-ropsz összeszedtük magunkat és már úton is voltunk Csobánkára, hogy kiránduljunk egy jót a természet lágy ölén. Ugyan az időjárás nem volt túl kedvező, erős, hideg szél fújt és borús volt az ég (később jégesőt is kaptunk a nyakunkba) nekiindultunk egy rövidebb túrának.

Most, hogy Luca már jár és ezt a tudományát szorgosan gyakorolja is, nem nagyon engedi, hogy hordozzuk, ezért kicsit tartottam tőle, hogyan is fogunk pár lépésnél hosszabb távot magunk mögött hagyni. Megérkezésünk után Lulu néhány méter után úgy döntött, hogy nagyon nincs kedve viaskodni a széllel és kérte vegyük fel, így került Apa hátára a pici lánya :D Először némi tiltakozás volt tapsztalható, majd kisebb igazításokat követően hamar odabújt Apához, aki bizony boldogan repült vele végig az egész úton. És bizony Luca nagyon jól érezte magát, hamar el is aludt és majdnem az egész utat végigg szuszogta Apa hátán.

Apa és lánya