2010. szeptember 9., csütörtök

Otthon, édes otthon - meleg fogadtatás

Kedden kora délután, Luca alvásidejében értünk haza, aminek nagyon megörültem, mert így ébredéskor én mehettem fel hozzá.


Már nagyon vágytam rá, hogy ismét együtt legyünk, magamhoz ölelhessem, érezzem az illatát, nézzem a huncut kis arcát, simogathassam, puszilgathassam, szeretgethessem és hallgathassam a csipegőjét. Amint összebújtunk elkezdtek potyogni a könnyeim (biztos csak a hormonok miatt), aztán összeszedtem magam és elmondtam Lulunak, hogy Bobo is hazajött és lent a nappaliban várja egy kis meglepetéssel. Elővettük mi is Boldi ajándékát és lementünk, hogy átadjuk. Manó óvatosan lépett be a szobába és csak lassan közelítette meg a mózest, amiben az öcsikéje szundikált.


Átadta az ajándékot és felfedezte a sajátját is, majd a nap hátralévő részében teljesen lekötötte a figyelmét a Tesi, akinek vidáman utánozta a hangocskáját.


Este aztán közösen fürdettük Boldit és ahogy Apa ígérte Luca moshatta meg a kukuját és a lábát.


Manónak annyira megtetszett a kiskád és a szobai fürdőzés, hogy Bobo után Ő is abban pancsolt.


Végül jó éjszakát kívántunk egymásnak és amíg én Bobot etettem, altattam, Lulut Apa ringatta álomba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése