A kórházban

Bobo nem sokkal a születése után inkubátorban, majd az intenzíven kötött ki, mert adaptációs zavarok - nagyon fázott, sokat nyüszögött és szörcsögve vette a levegőt - jelentkeztek nála.

Amikor minderről értesültem, azonnal rohantam az őrzőbe, hogy személyesen utánajárjak a dolgoknak és láthassam a kicsi fiút. Gyorsan megnyugtattak, hogy az állapota teljesen stabil, mindene renben van, de melegítik és megfigyelés alatt tartják min. 24 órát. Örültem a hírnek, azt mégis nehezen fogadtam, hogy a kisfiam nem lehet mellettem másnap reggelig.

Aztán valahogy csak eljött a másnap és már 6-kor magamhoz vehettem az ifjú urat, aki a nap nagy részét átaludta. Szombaton újabb nehézség lépett fel, Boldi, akárcsak annak idején Lulu, besárgult és fényterápiára utalták. Nem lepett meg a hír, de arra nem voltam felkészülve, hogy a kicsi fiú rögtön több napos szolibérletet vásárol és alig lesz velem. Végül kedden délelőtt végre megkaptuk a távozási engedélyt.