Szekszárd felé

A hétvégén ismét Szekszárdra készültünk. Az előző utunk sikerén felbuzdulva most is lelkesen, felkészülten indultunk útnak bízva abban, hogy sima ügy lesz. Egy dologgal azonban nem számoltunk, pénteken munka után a legnagyobb dugóban tudtunk csak elindulni. Gondoltam nem kell izgulnom, Luca szeret autókázni, mindig nagyokat alszik. Hát most úgy döntött nem lesz a szokások rabja. :( Araszoltunk a 6-os úton, amikor iszonyat sírásban tört ki. Leállósáv, félreállási lehetőség nuku, cumi, játék, ringatás nem használ. Luca éhes, márpedig farkas éhes és most azonnal enni akar. Végül félreálltunk (ott ahol nem lehet), Gábor kitette az elakadás jelzőt és én bizony megszopiztattam éhező gyermekünk a legnagyobb dugóban. Az akció sikeresnek bizonyult, Luca jól lakott és nem is büntettek meg minket. Éljenek a pelenkás bajkeverők! :)